Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - ADATTÁR - Komjáthy Kálmán: A kisipari falfestő munkák története 1900-1986 —A füstös konyhától a tapétáig—

felületet cellulóz és CMC gipszmasszával átsimítani glettelni, majd ennek száradása után a szükséges ragasztóval átkenni. A ragasztó száradása után kerül sor a tapéta leszabására és felragasztására. Az új épületeknek közel 60 %-a tapétázva készül. Körmendi festők 1945 előtt: Schwartz Manó, Kristóf József, Bedőcs Gyula, Bedőcs József, Bisitz Géza, Rózsás (Ress) Gyula, Végh József, Orbán György , Németh József. 1946-1960-ig: Bedőcs József, Végh József, Rózsás (Ress) Gyula, Bisitz Géza, Németh József, Végh Gyula, Végh László, Zengői János, Rózsás József, Komjáthy Kálmán. 1960 után a kiöregedett festők helyére jobbára vállalati festők léptek, így aztán napjainkban Póczek Miklós, Borzai István és Komjáthy Kálmán van főfoglalkozású iparosként a szakmában. Mindezek ellenére a szakma jól ellátott, mert szinte minden vállalatnak vannak festői és ezek iparengedéllyel vagy anélkül végzik a munkát. Korunkra jellemző igény és lehetőség ma, hogy az újonnan épülő lakásokba festés előtt be sem költöznek és az építési kalkulációban már a festés, tapétázás anyagi fedezete is szerepel. A két világháború között kerékpárral járták a vidéket a körmendi festők. Szerszámaikat lovasszekéren vitette ki a munka végeztével pedig vissza a megrendelő. Az iparosok között hallgatólagos megegyezés létezett arról, hogy melyik környék és falu kié. Körmendi mellett az alábbi községekben végezték főleg munkáikat: Orbán György: Rádóc, Hollósok, Szecsődök, Harasztifalu, Döbörhegy, Döröske. Németh József: Nádalja, Vasalja, Taródfa, Pinkamindszent, Csákánydoroszló, Gasztony, Ivánc, Hegy hátszentmárton. Rózsás Gyula: Nádasd, Halogy, Daraboshegy, Marác, Ivánc. Bedőcs József: Katafa, Hegyhátsál, Hegyháthodász, Halastó, Mizdó, Döbörhegy, Szarvaskend. Végh József: Nagyméretű MÁV munkák mellett Ják-Balogunyomnál le Muraszombatig — Szentgotthárdig előforduló minden községben dolgozott. Zengő János: Hegyháton és Zala megye szélén dolgozott főként, Zalalövő, Zalacséb, Ozmánbük, Sárfimizdó, Felsőjánosfa, Zalabaksa, Gersekarátföld. A járás területén dolgozó minden egyik festőiparos igyekezett egyéni stílust kialakítani és ezeket a stílusokat, stílusjegyeket jól meg lehetett különböztetni. Időközben a szakma alaposan túltelítetté vált: a felszabadult tanulókból „mester legények" lettek és iparengedélyt váltottak. Az elmúlt 40 év alatt 42 fiatal tanulta ki a szakmát és közülük számosan tehetséges mesterré váltak. ff VEGH JÓZSEF korelnöke lehetne Körmend festő iparosainak és mindkét fiát festőnek tanította, ill. taníttatta, mert nem akarta, hogy csak maga okítsa fiait: „mert annál jobb, minél több műhelyben tanul a gyermek." A mester a Mura-vidékről vándorolt Körmendre, ami a munkastílusán is ér52