Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - MŰHELY - Solymár Gábor: Az evangélikus gyülekezeti levéltárak

kész a ferde és már olvashatatlan sorokat kijavítva gyöngybetűkkel folytatta az elődök munkáját. Celldömölkön (Nemesdömölkön) szolgált Edvi Illés Pál, aki vármegyénkben —a maga idejében— egyedül volt MTA tag, egyúttal az akkori egyházkerület levéltárosa is. Az akkori levéltári anyagnak jelentős hányada elpusztult. Ami megmaradt abból az értékeseket az Evangélikus Országos Levéltárba vitték. Legalább ott megmaradt és elkerülte a második világháború pusztítását. A vasi gyülekezetek féltveőrzött kincse volt a kiváltságokat biztosító császári iratanyag. Ilyen található Oriszigeten, amely ma a gyülekezeti terem falát díszíti. Több gyülekezet lelkésze az elmúlt évszázad végén, illetve ebben a században nyomtatásban is megjelentette a helyi egyház történetét. Ezekben közük, vagy hivatkoznak azokra az alapító iratokra, amelyek a szabadabb vallásgyakorlat lehetőségét biztosították. Néhány általam is ismert ilyen kiadvány: Szakony, Bük, Nagygeresd, Uraiújfalu, Vönöck, Boba, Kissomlyó gyülekezetének anyagát tartalmazza. Tudomásom szerint értékes régi irattári anyag található Nemescsóban és Kőszegén. Körmenden 1980-ban könnyező házigomba pusztított az irattárban. A restaurált anyag csupán töredéke az eredetinek. Akik a vasi evangélikusok történetét vizsgálják, gazdag forrást találnak a budapesti Evangélikus Országos Levéltárban, amely különösen az üldözésekről készült feljegyzéseket őrzi. Figyelmet érdemel a soproni és győri evangélikus gyülekezet levéltári anyaga is. Az Akadémia Kézirattárában található például Edvi Illés Pál sok még feltáratlan munkája. Jó kezdeményezés történt a tolnai evangélikus gyülekezetek között, amikor az elnéptelenedett falvakból összegyűjtötték a levéltári anyagot és így megmentették és jobban hozzáférhetővé tették a kutatóknak. Az evangélikus egyház vezetői érzékenyen reagáltak az 1969. évi 27. sz. törvényerejű rendeletre, amely a levéltárak kérdését rendezte. 1970. január 12-én kelt püspöki körlevél adatszolgáltatásra kötelezte a lelkészeket. Az első határideje 1970. március 14., a második 1970. június 13., a harmadik 1970. október 17. volt. (Az sem mellékes, hogy ebben az időben az Evangélikus Országos Levéltár vezetője Sólyom Jenő kény szernyugdíj ázott egyháztörténeti professzor volt.) Az első adatszolgáltatás a levéltári anyag elhelyezésével, kezelésével, körülményeivel foglalkozott. A második, már teljes részletességet igényelt. Kiemelt helyet kaptak az anyakönyvek. Ott ahol már jegyzékelve voltak az addigi rendet hagyták meg. Az akkori helyzetből következett, hogy az egykori egyletek és iskolák iratai a „Máshova be nem sorolható iratok" közé kerültek. 24