Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

1. szám - MŰHELY - Nádasdy Lajos: A Dunántúli Református Egyházkerület Könyvtára

hiányos, az őrséginek jórésze pedig az egyházasrádóci gyülekezetben, a templom toronyszobájában van, mivel eddig nem küldték be. Az egyházmegyék anyagában való eligazodást elsőrenden az iktató könyvek segítik a kutatók számára, de eredeti katalógusok és számos jegyzék is rendelkezésre áll. A belsősomogyi egyházmegye két intézményének a Csurgói Református Gimnáziumnak, valamint a Kaposvári Ref. Nőnevelő Intézetnek levéltári anyagát is őrzi az egyházkerületi levéltár. Az egész egyházkerület területéről ezidáig mindössze 112 (száztizenkettő) gyülekezet küldte be Pápára az iratanyagát. A kimaradt 95 gyülekezet iratanyaga sokhelyütt ahol ma nincs betöltve a lelkipásztori állás, súlyos veszélyben van. Pedig mindegyikben vannak jelentős kordokumentumok, történelmi okmányok, jegyzőkönyvek, a számadókönyvekben a gazdasági, társadalmi életre jellemző adatok. Rendkívül fontosak az iskolázás az általános művelődés fellendülésének történetére vonatkozó adatok, melyekért a legkisebb gyülekezet is nagy áldozatokat hozott. — A gyülekezetek Pápán őrzött anyagának összterjedelme ma 40 folyóméter. Nem hagyhatók említés nélkül a személyi, és a vegyestartalmú fond ok sem. Püspökök, egyházkerületi főjegyzők, egyházkerületi főgondnokok, teológiai tanárok és kollégiumi tanárok, főiskolai igazgatók személyi fondjai őriznek sok értékes adatot. A legnagyobb terjedelmű ezek között dr. Antal Géza püspök és holland felesége Opzoomer Adél iratanyaga, mintegy 20.000 levél, kézirat köztük feleségéé, a holland írónőé, aki legelőször fordította le holland nyelvre az Ember tragédiáját s Petőfit is fordította. A vegyes polgári fondok között: a fegyveres kék polgárság jegyzőkönyve 1847, 1891-1922; a pápai iparos ifjúság önképző és segélyező egyletének jegyzőkönyve 18831897 és a Takó család iratai 1651, 1726-1844 s más figyelemre méltó világi anyag. Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy az egyházi levéltárakban -legyenek azok a felsőbb kormányzó testületek által raktározottak, avagy kisebb gyülekezetek parochiáinak öreg szekrényeiben- rengeteg eddig feltáratlan érték vár arra, hogy értő kutatók szakszerű feltárása nyomán közhaszonra, nyilvánosságra kerüljön. De azért az is sok értéket hozna napvilágra, ha a hivatásos kutatók, történészek mellett, helytörténészek s honismereti szorgos munkások is rákapnának az egyházi levéltárak öreg aktáinak forgatására. Valós igazságot fejez ki az a gondolat, amely a mindenkori benső élettapasztalat örömteljes üdítő nyilatkozásaként állítja, vallja, hogy a múltunk a második szív, amely bennünk dobog. S ez így helytálló is, hiszen ha visszanézünk a múltba, legyen az bár az általunk végigélt múlt, avagy korábbi korszak, egy kissé újra éljük az akkori mát, az akkori mindennapot örömre 21