Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

2. szám - ADATTÁR - Horváth István: A hegyhátszentmártoni Ivánczy-kastély története a 15-16. században

Lovagalakos kályhacsempe-töredék a szentmártoni kastélyból Homályban marad az oka annak, hogy miért gyújtotta fel 1576-ban Ivánczy Lukács a szentmártoni kastély fele részét, amely nagynénjét, Ivánczy Erzsébetet illette. Azért is érthetetlen ez a kastély végső pusztulásának kezdetét jelentő cselekedet, mert a Hegyháton már megjelentek a törökök hódoltató előőrsei.

9 Az események ettől kezdve felgyorsultak. 1579. május 18-án Károly főherceg felhívta Hallek Videt, hogy akadályozza meg a martalócok beütését Stájerországba, mert azok Körmend, Szentmárton, Szentgotthárd, Feldbach és Vorau útvonalon nyomultak előre. 1582-ben már török adót fizettek az Ivánczyfalvak. 1585-ben Ivánczy Lukács a pestis elől bujdosott, majd Sopronba tette át lakhelyét.

10 Végül bekövetkezett a katasztrófa: 1588-ban a törökök -mintegy sávban pusztítva- földig rombolták Nagyrákost, Viszákot, Lúgost, Miskét, Németfalut és Szentmártont. Ez utóbbiak még 1598-ban is teljesen lakatlanok voltak. Ekkor Ivánczy Lukács már nem volt az élők sorában. A Rába vonal török elleni megerősítésére 1594 körül készített részletes felmérésben már nincs is említve a szentmártoni kastély, az Ivánczy család pedig 1650-ben férfiágon kihalt. A számos ponton hiányos történet azzal a megjegyzéssel zárható le, hogy az eddig előkerült rendkívül gazdag kályhacsempeanyag még számos meglepetést hozhat.

12 57