Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

2. szám - MŰHELY - Németh Tibor: „Honismereti tevékenységem gerincét a munkaközösség irányítása jelentette" -Beszélgetés Káldos Gyulával—

Milyen művelődési hatások érték a világ dolgai iránt egyre jobban érdeklődő ifjú embert Kemenespálfán? Két egyesület működött a községben az 1930-as évek végén és elemistaként gyakran használtuk az egyik könyvtárát, amely az iskolában kapott helyet. A „bibliotéka" anyagának rendezésével a tanító úr több alkalommal is engem bízott meg. Valószínűleg innen eredeztethető a könyvtárosi hivatás iránti hajlamom. Az egyesület évente 2-3 színdarabot is előadott és büszke voltam arra, hogy apám —aki több hangszeren játszott— zenével kísérte a műsort. Hogyan alakultak az iskolai tanulmányai? Az elemi iskola öt osztályát kitűnő bizonyítvánnyal fejeztem be. Az akkori rendszernek megfelelően minden év végén vizsgát kellett tenni a tanító, a lelkész és a presbitérium előtt. 1943-ban Garam Zoltán „nagytiszteletű" lelkész úr két bizonyítványt emelt ki a többi közül és beíratott bennünket a jánosházi polgári iskolába. Amikor itt 1947-ben végeztem, éppen akkor indult a celli gimnázium, amelynek különbözeti vizsga révén váltam a tanulójává. Az ötvenes évek első fele a nagy felsőoktatási „bumm** időszaka, ha nem is a minőség, de a felvettek száma tekinteteben mindenképp. A kor kívánalmainak megfelelő családi háttérrel rendelkező, jól tanuló fiatal előtt korlátlan távlatok nyílhattak... Sajnos, ez nem volt ilyen egyszerű. Kor- és kórtörténeti adalék felvételi kálváriám. 1951-ben érettségiztem s nem tűnt túl nehéznek, hogy bejussak az egyetemre. A gondot az jelentette, hogy sokakat —népgazdasági érdekre hivatkozva— nem oda vettek fel, ahová szerettek volna menni. En a Veszprémi Nehézipari Műszaki Egyetemre felvételiztem, de áttették papírjaimat az ELTE matematika-fizika szakára. Alapvetően humán beállítottságú révén megírtam, hogy ez nekem nem felel meg. Rövid idő múlva a posta egy újabb levelet hozott, amelyben közölték, hogy a pécsi jogi fakultásra felvételt nyertem. Erre nem is válaszoltam. Tehát három helyre is mehettem volna, később meg nagyon kellett igyekeznem, hogy 1968-ban az ELTE történelemkönyvtár levelező szakára felvegyenek, ahol 1974-ben végeztem. Picit előreugrottunk az időben. Hogyan lett végülis könyvtáros? Tulajdonképpen a véletlenen múlt. Utolsó angyalbőrben töltött napjaim egyikén, 1954 decemberében az egyik katonatársam (akinek falubelije a celli járási könyvtárban dolgozott) üzenetet hozott, hogy szükség volna egy fiatalemberre a könyvtárban, próbáljon szerezni valakit. Megragadtam a 40