Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1994. (Szombathely, 1994)

2. szám - Timár István: A Szombathely-monográfia megjelenésének centenáriumára

rész a város földrajzi, földtani, meteorológiai jellemzőit, a terület flórájának leírását tartalmazza. Kitér a város nevének eredetére, tömör összefoglalását adja az ókori Savaria történetének, viszonylag nagy teret szentel a kereszténység itteni elterjedésének, Quirinius vértanúságának. Röviden de rendkívül érzékletesen írja le a római kor utáni —a magyarok bejövetele előtti— zűrzavaros évszázadok főbb, több- kevesebb pontossággal ismert történéseit. Kunc a magyar honfoglalástól 1790-ig tartó időszakkal mintegy 100 oldalnyi terjedelemben foglalkozott. E részben Szombathelyről, mint a győri püspökség birtokáról történik említés, felsorolja az ismertebb győri püspököket, ugyanakkor megemlíti, hogy a település sohasem volt jobbágyi függésben. A középkori Szombathely történetének ismertetésekor egy pillanatra sem tekinthetett el az országos politikában történt változásoknak a település életére történt hatásaitól. A települést érintő háborús eseményeken kívül élénk színekkel ecseteli az elöljáróság roppant kemény harcát a minél szélesebb önkormányzati autonómia kivívásáért. Az elmondottakon kívül bepillantást nyerünk egy középkori település mindennapjaiba, megismerhetjük a lakosság életét, szokásait, s mindennapi megélhetésért folytatott kemény harcukat, különböző egyesületeik, szervezeteik működését (céhek, tűzoltóság), írott törvényeiket, szokásjogaikat. A monográfia Kunc által írott első része időben csaknem akkor fejeződik be, amikor 1777-ben Mária Terézia püspöki székhellyé emelte a várost, és ezzel nagymértékben elősegítette a modern Szombathely kialakítását. A Kárpáti által írott második rész tehát lényegében a város 1894-ig utolsó száz évének történetét foglalja magába. Elég, ha a fejezetcímeken végigpillantunk, azonnal szembeötlő a mű hihetetlen adatgazdagsága. A második részt olvasva, némi túlzással azt lehet mondani, hogy a város fejlődésének, gyarapodásának időszaka szinte napról-napra végigkövethető. Ez a megállapítás —mint már szó volt róla— elsősorban az 1867 utáni időszakra vonatkoztatható, mert a kiegyezés ténye adta meg a döntő lökést a kapitalista fejlődés elsöprő erejű hazai kibontakozásának. Kárpáti megismerteti olvasóját a városi közigazgatás működésével, az önkormányzat jogosítványaival, ezek változásaival. Egészen a 16. századig visszanyúlva megismerhetjük a városbírók, polgármesterek, jegyzők neveit, javadalmazásaikat. Ismerteti a legrégibb szombathelyi családneveket, részletesen felsorolja a legnevezetesebb régészeti leleteket, akárcsak a város területén működő hivatalokat, hivatalos hatóságokat, ez utóbbiaknak nemcsak jogköréről, de az itt dolgozók létszámáról is pontos kimutatást ad. Bemutatja a város legnevezetesebb épületeit, többek között a székesegyházat, a papnevelő intézetet, a gimnázium és a líceum épületét, a megyeházat, a városházát, templomokat, iskolákat, laktanyákat. Részletesen összefoglalja 31