Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - ADATTÁR - Ködös Endre: Nagysimonyi múltjából

Dugovics Titusz hősi halála (1456) után Mátyás király, Titusz fiának, Bertalannak 1459-ben adománybirtokot juttatott a Pozsony megyei „Téj" faluban. A későbbi Dugovicsok közül György császári követ 1705-ben, Imre pedig 1824-ben Vas megyei esküdt. O ugyancsak Simonyiban, majd Pordömölkön lakott. A Simonyiban lakó Dugovics Mihály 1866-ban -a nándorfehérvári diadal 410. évfordulóján— emlékkőkeresztet állíttatott, mely ma is áll az iskolával szembeni, jelenleg pedagógus szolgálati lakások (régen iskola, majd plébániai lakás volt) előtt. A szöveg is olvasható rajta. Egy évtizeddel későbbi keltezésű az az alispáni engedély, mely szerint Dugovics Terézt —a sárvári kórházban bekövetkezett halála után— elszállíthatják Simonyiba, — a „Dugovicsok ősi fészkébe". Dugovicsok címere a következő volt: A paizs két udvarában zöld téren arany korona, s azon két felfelé álló virágzó búzakalász, a kalász felett egy aranycsillag. Sisakdíszük: kétfarkú oroszlán, első lábával két virágzó búzakalászt tart. A Hazafias Népfront kezdeményezésére -a nándorfehérvári győzelem 500. évfordulóján— 1956 júliusában az országos ünnepség keretében, emléktábla is került az iskola falára. Az iskola diákjai minden évben koszorút helyeznek a márványtábla alá. Ebben az évben vette fel az iskola —minisztériumi engedéllyel— a „Dugovics Titusz" nevet. A FALU ISKOLÁI Azt bizonyosan tudjuk, hogy a faluban 1698-ban a tanító (rektor) Bajmok (talán Bajnok) Mihály volt. Oskolát először a reformáció hatására az evangélikusok, később a katolikusok, majd a 18. században a faluba települt nagyszámú zsidóság is épített. Ok is építettek templomot, melyet sajnos 1953-ban a Sertéstenyésztő Vállalat —a SERNEVALL— lebontott, ma a helyén az új postahivatal áll. A zsidó iskola utolsó tanítója, kántora Frommer Henrik volt. Iskolája 1929-ben szűnt meg, mert a gyermeklétszám harminc fő alá csökkent. Az izraelita tanulók aztán a két működő evangélikus és a katolikus iskolába iratkoztak be. A régi iskolamesterek gazdálkodtak is. Fizetésüket kezdetben a lakosság adta össze természetben (tűzifa, gabona, kender, zsúp, bor stb.) A borjárandóságát a tanító a szőlőhegyen szedte össze, pincéről-pincére járva. Az egyik rímeket kedvelő oskolamester naplójának széljegyzete ez volt: „Tokorcsról fa, odvas podva, csalfán rakva." Egy 1797. ápr. 23-án kelt simonyi evangélikus gyülekezeti jegyzőkönyv arról tanúskodik, hogy a „nemzet napszámosának" megbecsülése terén nem lehetett minden rendben. Az említett jegyzőkönyv 6. pontjában ez áll: „Ha 32