Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)
1. szám - KÖNYVESPOLC - Ilon Gábor: Egy tudománytörténeti jelentőségű könyvről
Szenzációs, bizonyára a régészek és nyelvészek számára még sok fejtörést okozó tárgy a Kisunyom-Nádasi táblai „írásjeles" agyagkanál-nyélcső (2. kép és 22. tábla 1.), amelynek ez az első és egyben szakmai közlése. Ugyancsak fantasztikus tárgy az a szombathelyi idol, amelyet rosszul keltezett, első publikációjához ma már a hazai kutatók is csak nehezen férhetnek hozzá. Újraközlésének (ld. pl. a könyv borítóját) a kissé korábbi, a szerző által ásott séi idolok tömegének leírása ad még inkább hangsúlyt. Pontosan az említett idol kapcsán ír részletesen, s magyar nyelven először összefoglaló jelleggel Károlyi Mária a séi idolokról, ami a kismonográfia egyik nem várt újdonsága. A séi település korai rézkori anyagának közlése ürügyén teljes áttekintést kapunk a ma már európai, sőt világhírű, újkőkori erődített település periódusairól is. Az összefoglalás jól világítja meg a feldolgozott Vas megyei lelőhelyek kötődéseit Horvátország, Szlovénia, Ausztria és Morvaország irányába, egy nagy kiterjedésű közép-európai kultúrkörbe ágyazva be a megye lelőhelyeit .Aprólékosan tárgyalja a fenti területek kereskedelmi kapcsolatait, a festett kerámia kérdéskörét. Edény tipológiája mintaszerű (ld. 58. tábla). A kereskedelem vonatkozásában utal a kő nyersanyag vizsgálatának fontosságára, s éppen ezért talán joggal támad hiányérzetünk a feldolgozott lelőhelyeknél a kő-nyersanyagok kőzettani meghatározatlansága miatt. Ebben a vonatkozásban egy ezideig publikálatlan adattal kiegészítenénk a szerzőt (80.p.), hiszen ma már a góri ásatásból ismerünk tokaji obszidiánt —elsőként— a megye területéről. Dicsérendő, hogy a szerző felhasználja munkájában, és épít a segédtudományi eredményekre. Ennek egyik klasszikus példája Horváth Ernő paleobotanies meghatározásainak szerves beépítése, például nyírfaágakból fonott falú jánosházi, kora rézkori lakóépítmény esetében. Nagyon hasznosnak tartom, és nem csak a szakmai, de a széles olvasóközönség szempontjából is, hogy minden egyes lelőhely rajzos tábláit, egy, a töredékekből rekonstruált edénytípus-tábla zár, ami az elmélyült megértést szolgálja. Hiányérzete támadhat viszont ha, olvasónak, s az angol kivonat ellenére a külhoninak is, hogy a táblák aláírásai csak magyar nyelven szerepelnek. A könnyebb tájékozódást segítené, ha az 57. táblára (egyes lelőhelyek összesítő térképvázlatai) a községnevek is rákerültek volna. Bonyodalmas, hogy az összefoglaló fejezet táblázatában a lelőhelyek számozása nem azonos a topográfiai sorrendiséggel, ráadásul a topográfiai sorrendhez nem társul számozás. A hiányosságok azonban keveset vonnak le a mű értékéből, csupán annak használatát nehezítik meg kissé. 80