Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Horváth Sándor: Visszacsatolás — Anschluss. —Zsiga Tibor legújabb könyvéről-

A kötet nyomban az előzményeknél belekap az eseményekbe. Mert a nagy-német eszme ausztriai születése, terjedése nem az első világháború idejére kelteződik, hanem korábbra. Igaz, parlamenti téma csak később lett belőle. De már kezdetben olyan összefüggésekben hozakodnak vele elő, amilyenekben —némi változtatással— később meg is valósítják az egyes fokozatokat. Az osztrákok kapva kaptak az alkalmon, hogy a békekonferencia kezdetén a Magyar Tanácsköztársasággal kommunista uralom volt hazánkban. A nagyhatalmak figyelmét országunk ezzel már kiérdemelte: azok egyik legfőbb célja volt a kommunizmus veszélyét elhárítandó Magyarországot gyengíteni. A másik oldalról, az osztrákoktól ígéretet kaptak arra vonatkozóan, hogy lemondanak a Németországgal való egyesülésről. A kocka ezzel el volt vetve. A német nemzeti eszme terjedésének eredményeként első ízben 1906. júniusában egy bécsi tanár, Josef Patry fogalmazta meg: „Nyugatmagyarországot Németausztriához"! A bécsi Alldeutsche Tagblattban e címmel közzétett cikkében Patry nem teketóriázott: 112 ezer négyzetkilométert, 878.587 lakost kért Ausztriának. Cserét ajánlott Magyarországnak: Bosznia-Hercegovina és Dalmácia fejében kérte. A régióban élő német népcsoport, a hiencek nevéből megalkotta az „új" német-osztrák tartomány nevét: Heinzenland-ot. Majd a sorra alakuló magyarországi németekért tevékenykedő egyesületek gerjesztették a nagy-német eszmét. (Amikor 1907-ben bevezették nálunk a magyar nyelv kötelező használatát az iskolákban, az még egy lapáttal tett a nacionalista mozgolódások tüzére.) Bizonyára a németség megtartását célul tűző egyesületek hatásának tudható be, hogy még a világháború befejezése előtt teljesen nyíltan szóbajött Nyugatmagyarország elcsatolása. Elérkezett „a döntő óra": „Gyerünk, egyesüljünk"! — szólított fel október 21-én írt versében a Bécsben élő nyugatmagyarországi német költő, Josef Reichl. E témáról számos osztrák szerző értekezett. Az egyik legkorábbi ilyen írás Walter Dujmovits-é 1961-ből. A teljesség igénye nélkül a következő cikkeket emelhetnénk ki az osztrák szakirodalomból: Walter Dujmovits: Der Beitrag der in Wien lebenden Burgenländer zur Anglierderung ihrer Heimat an Osterreich. = Burgenländische Heimatblätter (továbbiakban: Bgld. Hb.), 1961. 108-117. p.; Karl R. Stadler: Das Werden des Burgenlandes ein Teil der österreichischen und europäischen Nachkriegsgeschichte. = Bgld. Hb., 1971. 1-17. p.; Otto Guglia: Die Angliederungdes Burgenlandes an Osterreich. In: 50 Jahre Burgenland. Eisenstadt, 1971. 3-14. p. (Burgenländische Forschungen. Sonderheft; 3.); és a téma egyik legutóbbi, s talán legösszefogottabb osztrák áttekintése: Johann Seedoch: Deutschösterreichs Bemühungen um den Anschluß des Burgenlandes. In: Burgenland in seiner pannonischen Umwelt. Festgabe für August Ernst. Eisenstadt, 1984. 356-377. p. (Burgenländische Forschungen. Sonderheft; 7.). 86