Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - IN MEMORIAM - Tóth József. Dr. Horváth Ferenc (1921-1993)

pelt példányát ma is őrzöm), amely a legfőbb lényről és az erényről elmélke­dik. Ez a mű és Madách Ember tragédiája indítja meg képzeletét, és íratja le vele e gondolatot: „...élni csak az tud, aki szenvedett, / akinek küzdés volt az élete / s egyebe nem volt, csak becsülete." A világban tapasztalt dolgok vezetik „Az ember komédiája" megírásá­hoz. Szereti a keretjátékokat. Komédiája is keretjáték. Egy fiatal tanítónő és egy orvos szerelme vezérli a cselekményt: az emberi lelket kutatják, ezért színjátékot rendeznek az Elmeosztályon. Nem előre megírt szerepet tanul­nak be, hanem saját magukat adják, megtestesítve a körülöttük lévő életet, az emberi tulajdonságokat, amelyek miatt zárt osztályra kerültek. így a jó és a rossz jelenik meg: a Hatalom és a Gőg, a Bűn és az Erény, a Jóság és a Szépség, a Szeretet és a Zsarnokság. Mindegyik önmagát adja olyan tökéle­tességgel, hogy a siker elmaradhatatlan. Boldogok, nem a siker miatt, ha­nem azért, mert hitükben, érzelmeikben megmaradtak. Beszélgetésünk ki­csengése: vajon nem ítélünk-e fordítva, amikor azokat tartjuk őrülteknek, akiket intézetbe zárnak, s nem azokat, akik a drámában meghatározott tu­lajdonságok birtokában kint vannak. Hiszen az ilyen tulajdonságú emberek okozzák a szenvedéseket, a pusztításokat és minden rosszat a világban. Sokat foglalkoztatta az egyén, a nemzet és az emberiség sorsa. A megbé­kélés, a megértés, a megismerés és az együttműködés híve. Felvette a kap­csolatot Burgenlanddal és Stájerországgal, majd Szlovéniával és Horvátor­szággal. A levéltári együttműködés a Mogersdorfi Kultúrtörténeti Szimpózi­onhoz vezetett, led öntve az országhatárokat, s a tudomány segítségével összekapcsolva népeket és nemzeteket. Könyvek, kiadványok jelennek meg gondozásában, tanulmányai az ország határain belül és kívül megismertetik nevét a tudományos világgal. Közben a történettudományok kandidátusa lett. Családjáról, gyermekeiről, azok sikereiről nagy szeretettel és örömmel beszélt. Gyermekeiben —lapszerkesztő és pedagógus lányaiban, levéltáros fiában— látta életének és munkásságának folytatását... 1993. május 8-án, két nappal hetvenkettedik születésnapja után becsu­kódott élete könyve. A búcsúzás mindig nehéz és mindig fáj. A szív nem tudja megtanulni az elválást. S most barátom halála hirtelen és megrendítően hatott rám, és annyira friss elvesztésének fájdalma, hogy nem tudok mást mondani, mint amit ő fogalmazott meg. „Természet dolga. Tudom, volt, aki / a koporsó mellett is képes játszani, / én meg bánat szelétől rebbenek, / mert hiszek, ma is, mindig bennetek / esendő emberek." TÓTH JÓZSEF 84

Next

/
Oldalképek
Tartalom