Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

1. szám - MŰHELY - Tilcsikné Pásztor Ágnes: „A múlt példa legyen a jelennek..." —Beszélgetés Tóth Józseffel—

Ebben az időben bíztak meg az Építők Körzeti Könyvtárának vezetésével. Az volt a célom, hogy minél közelebb vigyem a könyvet a dolgozókhoz. Miként a nagy áruházak mellett léteznek kis boltok is, a lehetőségekhez képest minden munkahelyen megszerveztem a letéti könyvtárakat. Időközben megírtam Ólad történetét, s elvégeztem a magyar nyelv és irodalom szakot, tanári oklevelet szereztem. Szakdolgozatomban Vas megyei települések mondavilágának történelmi valóságát dolgoztam fel. Összeszedve az emlékek apró töredékeit, egységbe ragasztva, többet is közöltem a helyi és országos lapokban, folyóiratokban. 1980-ban a könyvtár vezetése mellett megbíztak a Derkovits Művelődési Ház igazgatásával is. Az intézmény hagyományos tevékenységét kibővítve az eddig két osztállyal működő kihelyezett építőipari szakiskolát öt osztályossá és technikusképzővé sikerült kibővítenem, biztosítva a felnőttoktatást az építőipar területén. 1987-ben vonult nyugdíjba. Hogyan alakult az élete ezután? Milyen tervei vannak még? Jó néhány elképzelésemet sikerült megvalósítanom. Felfedeztem a múlt század közepének szerintem legjelentősebb vasi íróját, „egy oladi polgárt" Molnár Józsefet. Neve azért merülhetett feledésbe, mert álnéven írt „nem nevét, hanem elvét, annak szellemét kívánta örökül hagyni". Ebben rokonlelkek vagyunk, és sem szeretem, ha a nevem valahol szerepel, mert nem a név, hanem az álmok megvalósulása a fontos. Megírtam a szombathelyi királyi Líceum rövid történetét, és közreadtam néhány mesét és történeti mondát is. Szeretném még befejezni gyűjteményem feldolgozását. Kiadásra vár a vasi mesék és mondák összeállításom; a 4. század elejének savariai valósága, Quirinus sziszeki püspöknek és társainak vértanúsága; sárkányok boszorkányok és társainak mondaköre. Szintén nyomdakészen van az a nyelvi gyűjtemény, amely közel ezer oldali szólást és közmondást ismertet. A felsorolást folytathatnám. Ilyen gazdag és változatos életút nem képzelhető el kiegyensúlyozott, boldog családi háttér nélkül. Minden munkám, tervem megvalósításához a család adta az erőt és a kitartást. Fiaimban látom leginkább vágyaim megvalósulását. Legidősebb fiam kertészmérnök, a megye és a város kertészeti múltjának, jelenének és jövőjének szerelmese. A másik fiam restaurátorként a tárgyi emlékek megmentésével, az őrségi szokások felelevenítésével foglalkozik. A legkisebb fiam antropológusként vallatja a múltat. A fiaim majd folytatják, ha nekem már nem sikerül befejeznem a soha be nem fejezhető munkát, mert a „lélek ugyan kész, de a test erőtlen". 16