Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - ADATTÁR - Tóth József: Vőfélykönyv Németgencsről II. rész

De ammég mind semmi, hátra az örege, a konyhában fülel hétszáz veréb vége, a nyárson most pirul hetvenhét cinege, hát a sok kicsinált, becsinált «semege, szarkaláb, nyulfarka, édesen csinálva, ürgéknek a nyelvek savanyón formálva, kokas farka, tyúk is mézesen fundálva, jó káposzta disznó farkával póznáivá, a sütemény készen, laska levesestül, kukoricaprósza és málé belestül, aglegény szalados vakarcs mindenestül, forgács, mogyorófánk itt lesz seregestül. Páska helett lészen gesztenye turbula, vadalmástul együtt citrom netrebula, tökmaggal, dinnyével tele iskátula, ki ezekbül eszik, tudom, nem lesz bajjá. Mert jó borunk is van, mellyel enyhitheti, elszáratt gégéjét ki-ki öblítheti, szive búbánat ját is elfelejtheti, a szarka táncra is magát készítheti. Azért jó uraink, immár hallhatjátok, kedves asszonyaink, ti is tudhatjátok, ha szépen beszéltek, mi lesz vacsorátok, de semmit se hozok, ha rám haragusztok. A jó Isten pedig ki az házasságot szerzetté és nem tilt tisztes nyájasságot, adjon miközünkben csendes mulatságot, űzzön ki közüllünk vétkes nyájasságot. Adja meg az Isten szép mulatástokat, adjon néktek minden testi, lelki jókat, koszorúzza űket s áldással magokat, hozok férfiakai, gyönyörű lányokat. Áldja meg főképpen atyákat, anyákat, hogy nevelhessenek nekünk is másokat, akikkel elleszünk szerencsés napokat, hogy tölthessük vigan pálafutasunkat. De tán jó volna már ha versemnek végére mennék, s ezt mondanám már itt van végtére az étel és ital szálljon a gégére, váljon mindeneknek jó egészségére. En vizén, szárazon járó szegény legény vagyok, hivatalom szerint mindenkivel jót tenni akarok, engedelmet kérek, mindjárt hozzáfogok, kötelességemben eljárok, megbocsássanak, ha eleget nem teszek jókívánságomnak, ámbár rajta leszek, de jól van a dolog, már mindenek készek, igy tudom, mindennek majd kedvére leszek. A módot, a dolgot, ha el nem találom, vétekül ne légyen, márcsak megpróbálom, Násznagy uram nékem feleletet adjon, hogy véghez vihessem, ami akaratom. Nohát Násznagy uram, ád-e engedelmet, hogy immár felhordjam elhűlt étkeimet és megelégítsem szép sereg népeimet, akik immár itten letelepedtek. Mert ha nem adatik ez a szabadságom, minden ételemet a szomszédba hordom, örömmel veszik azt, én már jól tudom, de kegyelmeteknek örömestebb adom. Az Atya Úristen áldjon meg már minket, a Szentlélek Isten szenteljen meg minket, a Fiu Úristen szaporítsa meg eledeleinket, a teljes Szentháromság áldjon meg bennünket. 68