Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - ADATTÁR - Farkas Kálmánné: A taródházi kastély rövid története

FARKAS KALMANNE A TARÓDHÁZI KASTÉLY RÖVID TÖRTÉNETE A vasi kastélyprogram eredményei annak idején méltán keltettek figyelmet a megye határain kívül is, mégis elmondhatjuk, hogy egyes esetekben még ma is értékes építészeti emlékeink fennmaradását vagy nyomtalan elpusztulását a véletlen dönti el. így volt ez a közelmúltban a romosán árválkodó taródházi kastély esetében is. 1989. április 5-én a Vas Népe apróhirdetései között —nem túl feltűnő helyen— a taródházi kastélyt bontásra kínálta az IKV közvetítésével a helyi tanács. Puszta véletlenen múlt, hogy két „laikus", akik valamelyest ismerték a kastély régebbi históriáját is, „kiszúrta" reggelizés közbeni sajtószemléje során a látszatra ártalmatlan rövid híradást. Alig két nap állt rendelkezésükre, hogy cselekedjenek. Talán a vajúdó rendszerváltás közhangulata is hozzájárult ahhoz, hogy sikerrel jártak. Az árverésen hirtelen megjelent az időben értesített sajtó, a múzeum illetékese pedig kellő eréllyel fellépve a kastély elkótyavetyélését megakadályozta, az ott várakozó két bontóbrigádot szélnek eresztette. Ha a megyénkben élőket kérdeznénk, hol is van Taródháza, kiderülne, hogy legtöbben sosem hallottak róla. Akiknek a név ismerősnek tűnik, azok tévesen Kemestaródfa környékére tennék. Taródháza Sorkifalud határában található, ma mindössze egy család lakja. A kastély megújuló tetőzete már messziről látszik, ha Sorkifaludot elhagyjuk. A Sorok-patak partján álló nemesi udvarházról első adataink az 1580as évekről vannak. A Darabos, a Polányi és a névadó Tarródy családok a birtokosai. 1611-ben említik először erődként vagy kastélyként (fortalitium seu castellum). Az akkori kialakítást nagyrészt őrzi a mai épület is: L alaprajzú, a pincétől az emeletig bolthajtásos helyiségek, a déli oldalról kapubejárat. Mindössze a belső udvarra nyíló hatalmas árkádokat tüntette el —remélhetőleg nem véglegesen— a sok toldozás foltozás. A kastély története során a tulajdonosok családnevei folyton változtak, jóllehet végig ugyanaz a rokonság lakta, a legutóbbi tulajdonosai is visszavezethették volna származásukat a 16. századi elődökre. Több ízben nőági öröklés történt, ennek ez a magyarázata. Bél Mátyás 1730 körül Nádasdy Imre kastélyának mondja. 1801-ben a Lengyel családé. Lengyel Imre eladósodott anyja utáni örökségének peres ügyében a taródházi kastélyt, uradal61