Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - ADATTÁR - Bencze Imre: Apróságok Nádasdy Tamás udvarából

ORSIKA MAGYAR KÖNYVE Az országbíró Nádasdy Tamás nemcsak felesége játékos szórakoztatására gondolt, hanem már előbb bevezette az írás-olvasás tudományába. így lehettek később sűrű levélváltásban. A számtartó deák például 1545 szeptember 23-án feljegyezte: „vöttem asszonyomnak egy kalamárist Prágában, ollót bele."

5 Vagyis tintatartót vásárolt úrnőjének és az íráshoz használt lúdtoll vágásához való ollót. A számadásokban többször olvashatunk könyv vételről. A rokonságukhoz tartozó Ostfy János fiának, Ferencnek, aki a sárvári udvarban nevelkedett 1544 március 23-án egy florénust fizettek ki, mert könyvet vett.

6 Majláth Gábor - Nádasdy Anna fiának - is jutott hely a sárvári udvarban, míg édesapját, a nagyratöro erdélyi vajdát 1541 óta a konstantinápolyi Héttoronyban tartotta a török rabságban. Az 1547-es számadásokban látjuk, hogy vettek neki is egy könyvet 26 dénárért, sot „adatott uram Gábornak téntára, ollóra 11 dénárt és egy réz kalamárisért 12 dénárt."

7 Még 1544 szeptemberében egyik tiszttartóját, Giczy Farkast küldte Nádasdy Pozsonyba Bonta nevű kocsisával, hogy szerezzen be neki egy „articulust"t. A költségre kapott 50 dénárt.

8 Vájjon milyen articulust hozott a tiszttartó? Feltehető, hogy valamely céh artikulusait, hiszen a pozsonyi minta után készítették általában országszerte a céhek alapszabályaikat — az „articulusokat". De arra is gondolhatunk, hogy Buda ravasz török megszállása óta Pozsony lévén a főváros, az 1543 évi országgyűlés fontos törvényeit kaphatta meg akkor Nádasdy. Ezeket ugyanis az uralkodó csak ebben az évben szentesítette. Ugyanez év decemberében is van egy számadási adat, amely az erősen gyakorolt írásbeliséget jelzi: „4 die decembris vöttem uramnak egy iecező (sic!) könyvet 8 d."

9 A nehezen olvasható szó bizonyára „jegyző"-könyvet sejtet. Vagyis Nádasdy Tamás tárgyalásait, gondolatait, vagy még feladatait is feljegyezte. E vásárlás előtti napokban pedig papirossal is felszerelkezett az országbíró: aug. 11-én jegyzi fel a számtartó deák, hogy „vöttem egy koncz papirost, s uramnak asztalra való kalamárist, egy papiros metélő ollót." A „koncz" — száz ívet jelentett. A feljegyzésekben szerepel egy kérdéses mondat 1547-ből: „ 1 die Apr. vöttem asszonyomnak egy magyar könyvet d. 40".

10 Vájjon mi lehetett ez a könyv, hogy hangsúlyozottan „magyar" ? Nem sok magyar könyv jelent meg a különböző nyomdákban addigelé. Mi jöhet ezek közül számításba? Ügy vélem: először is a sárvári rövid életű nyomda termékeit kizárhatjuk, hiszen az birtokukban lehetett. Azután kiesnek a Bécsben régebben megjelentek, pl. Pesti Gábor több, mint tíz évvel ezelőtti művei és nem gondolhatunk azokra a művekre sem, amelyek ugyan ebben az időszakban jelentek meg, 53