Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)
2. szám - ADATTÁR - Zágorhidi-Czigány Balázs: Krisztus Teste-társulat a középkori Vasváron
A társulatok tevékenységéhez általában búcsúk is kapcsolódtak. A nagyszebeni „Krisztus teste és vére felesége és titokzatos testvérülete" társaság fennmaradt feljegyzései szerint 20 nap 5 év közötti búcsút lehetett nyerni különböző tevékenységekkel. 6 Magyarországon az eddig ismert legkorábbi társulat a Pozsonyi (1349), ezt követi a Nagyszebeni (1372), a társulatok szélesebb körben való elterjedését általában a 15. századra teszik. 7 A társulatok tagjainak társadalmi összetételét ezidáig még nem vizsgálták, de az egyes előírásokból —rendszeres pénzadományok, gyertyaégetés, szegény halottak eltemetése— nyilvánvaló, hogy itt elsősorban a tehetősebb polgárok jöhetnek számításba. Ezek után nézzük meg, mi olvasható ki a rövidke oklevélrészletből a vasvári társulatra vonatkozóan. Mint említettem, a bevallásból egyértelmű, hogy az összejövetel csütörtöki napon történt. A helyszín már kevésbé bizonyos, mindössze annyi derül ki a szövegből, hogy János pap a végrendelkezés meghallgatására „kiszállt" („accessisset"), ez leginkább a végrendelkező házára utal. Ennek némileg ellentmond, hogy a megnevezett személyek ugyanott („inibi") jöttek össze a fent említett céllal. Gondolhatunk azonban itt arra is, hogy a tagok a csütörtöki mise után testületileg keresték fel —a talán ugyancsak közéjük tartozó— végrendelkezőt, hiszen a betegek látogatása, az Oltáriszentség méltó kíséretének biztosítása —bizonyára ekkor történt a végrendelkező áldoztatása is— ugyancsak a társulatok kötelezettségei közé tartozott. 8 Többet árul el az oklevél az összegyűltek személyéről. Bár mindkét nembeli személyekről van szó, névszerint csak a nőket sorolja fel, de a latin szöveg utal rá, hogy a férfiak is ugyanazzal a céllal jöttek (a „congregatorum" szóban hímnemű alakot használ mindkét nemre vonatkoztatva), de nyilván ebben a vallásos tevékenységben a nőknek volt meghatározó szerepe. Az oklevél név szerint 15 asszonyt említ, közülük négy özvegy, hat közönséges polgár felesége, három előkelőbb férfi és kettő városi esküdt felesége („...Andree Takach, Johannis Wz dictorum et Beed relictarum, Petri Kánya, Luce Zytha, Mathei Wz, Johannis Texe, Georgii Herhe, Petri Pechych dictarum, Stephani filii Dominici condam judicis, Mychaelis literati, Valentini filii Briccii concivium nostrorum juratorum conthoralium seu coniugium..."). A négy özvegy és a hat másik asszony családjáról nem tudunk közelebbit. A három előkelőbb család közül az egyikben a férj apja bíró volt, sőt később maga is viseli ezt a tisztet 9 , a másik családban a férj litterátus, tehát tanult ember, a harmadikról közelebbit nem tudunk, csak az oklevélben tapasztalható rangsorolás miatt kapcsolom ide (ez utóbbi három személyt együtt említi). A két esküdt tisztsége pedig magáért beszél, de még megjegyezhetjük, hogy Mihály szabó később a bírói tisztségig is eljut. 10 Ha 38
