Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - ADATTÁR - S. Pável Judit: Emlékeim a Vasi Szemle évfordulója alkalmából

landó időszaki kiadvány, mely az egyetemes tudományos életbe és vérkeringésbe való bekapcsolódást, röviden: magát az életet jelenti számára." A nagy tudós és kiváló ember Gayer Gyula halála után az ő emlékére, tiszteletére jelent meg az első szám, ezt követően a továbbiakban természetszerűleg Apám lett a főszerkesztő. Csatkai Endre 1935-ben ezt írja Sopronból: „...az első évfolyam 1-2. száma más érában jelent meg" -és ezzel a lap arculat- váltására utalt. Apám szerkesztésében lett természettudományi helyett helytörténeti folyóirattá a Vasi Szemle, ezért tekintette őt mindenki, méltán a folyóirat alapítójának. Géfin Gyula, Paulo vies István és Szendy László ezt a „szerkesztőség nevében" így nyilvánította ki. A szerkesztőség és kiadóhivatal, a levelezésközpontja egy íróasztal volt a lakásunkban, az akkori Szent Imre hg. u. 5. sz. alatt. Ezen sohasem volt szabad „rendet csinálni", takarítani, nekünk írni. Édesapám továbbra is a Faludi gimnázium tanára maradt, sőt ezekben az években is csak harmadmagával tanított 20 órában, míg legtöbb kollégája 17-18-19 órában tanított. Majd csak 1942-től kap 6 óra kedvezményt a minisztériumtól. Kezdetben a nyomdahibák miatt több szemrehányó levelet kapott, de kevesebb ideje maradt a korrektúrák átnézésére, mert a hír lapdíj-kedvezmény megszerzésétől kezdve az előfizetők gyűjtéséig, a különkiadványok, nyomdai munkák irányításától az elszámolásig, a kliségyárral való alkudozástól a sajtókamarai ügyek intézéséig minden munkát egyedül végzett a lap körül. Édesapám határozott kézzel vitte a lap irányítását. Tudta, hogy mit akar. Beké Ödön már 1935-ben kijelenti, hogy: „Szombathely Nyugat-Dunántúl irodalmi és tudományos központja lett a Szemle által." A Sopronvármegye 1936. november 3-i száma pedig arról panaszkodik, hogy a Szemle munkatársai közt több soproni kutató van, ott helyben mégsem tud létrejönni egy tudományos folyóirat. 1934-től tudományos folyóiratot kiadni és eladni tudni aligha volt könnyebb feladat, mint ma. Ehhez kellett az a paraszti őseitől örökölt hihetetlen munkabírás, gyakorlati érzék és szívélyes emberi magatartás, amivel ezt Pá vei Ágoston meg tudta valósítani. Szombathelyen már 13 évi tanári működés állt mögötte, múzeumi és könyvtári tevékenysége révén közismert emberré vált. Személyes ismeretségei révén tudott akkora olvasótábort összegyűjteni, akik támogatásával a lapot fenn tudta tartani. Kovács Péter, a Múzeum altisztje volt egyúttal a Vasi Szemlének is egyetlen technikai személyzete. Gyermekkorom kedves Kovács bácsija fáradhatatlan, lelkes, huncut ember volt. Apámmal kölcsönösen igen tisztelték és szerették egymást. 1935ben ezt írta Édesapámnak Pestre: „Tanár úr csak legyen nyugodt, minden a legnagyobb rendben folyik a Szemle körül." A Martineum nyomdába este későn is bejáratos volt Kovács bácsi. Maitz Jenő is nagy tisztelőjévé vált a 30