Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - ADATTÁR - Kiss Mária: A szombathelyi céhek életéből

határoztak ügyeikben. A tanács 1807 januárjában maga elé rendelte minden céhnek mesterét másodmagával és a bíró keményen figyelmeztette okét kötelességükre, megtiltotta nekik, hogy a komisszarius távollétében ülésezzenek.

18 A magistratus megbüntette a céhmestert, semmisnek nyilvánította a céh határozatait, ha a biztos távollétében hozták azokat. így a csizmadiacéh által kirótt büntetést semmisítette meg a tanács 1815-ben, melyet céhbiztos nélküli gyűlésen hoztak.

19 Az ilyen intézkedések nagy zendülést váltottak ki a céhen belül. A mesterek tiltakoztak az ellen, hogy minden ügyüket figyelemmel kísérjék:,,Ha már mindent a Magistratus végez, nékünk nem kell sem céh, sem Comissarius" — közölte a céhmester a csizmadiák véleményét a tanács megbízottjával. A fenti kijelentésért a céhmester 32 forintot fizetett büntetésképpen, de nem a céh ládából, hanem a saját pénzéből kellett megadnia.

20 Az asztaloscéhnek komisszariusa nélkül hozott határozatát is visszadobta a városi tanács, mire Piterle György céhmester a céhládát verte és azt mondta, ha a komisszarius nélkül nem intézkedhet, akkor a céhládát össze kell vágni.

21 A komisszarius és a céhek közötti viták eredményezték, hogy az egyes biztosok tisztségük alól felmentést kértek, más esetben a céh kért új biztost, a régi helyett. Néha név szerint kérték az új biztost a tanácstól. A város teljesítette is óhajukat, de rendszerint a tanács jelölte ki, illetve a tagjai osztották el egymás között, az egyes céhek felügyeletének ellátását. A céhek közötti ellentétek eredményeképpen előállott olyan eset is, hogy egyes céhek új biztost kértek, mert attól tartottak, hogy jelenlegi biztosuk részrehajló a másik szakma mesterei felé. A szűrszabók és csapók között az elkészített szűrvégek miatt állandó vita alakult ki. A két céh közös komisszariusa nehezen tudott dönteni ügyükben. Ezért kérték a szűrszabók, hogy új biztost jelöljenek ki számukra és ne legyen közös biztosuk a csapókkal.

22 A tanács a hozzá fellebbezett iparügyben minden esetben kikérte és meghallgatta a szóbanforgó céh komisszáriusának véleményét és az ő javaslata alapján hozta meg döntését. A biztos személyének tekintélyét és sértetlenségét a város biztosította. Akik ellene támadtak, őt szidalmazták, vagy becsmérelték, szigorú büntetésben részesültek, pénzbeli büntetéssel, áristommal sújtották a vétkeseket. A céhek feletti felügyeletet a városokban mindvégig a tanács tagjai látták el, az 1815-ös céhrendelkezés értelmében a főinspektorátust a főszolgabíró magának tartotta fenn. 27