Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1993. (Szombathely, 1993)

2. szám - Kuntár Lajos: Iskola a magyarság védelmére —Szentgotthárd gimnáziuma 100 éves—

KUNTÁR LAJOS ISKOLA A MAGYARSÁG VÉDELMÉRE -SZENTGOTTHÁRD GIMNÁZIUMA 100 ÉVESA múlt század végén —lélekszámát tekintve— Szentgotthárd volt megyénk egyik legkisebb járási székhelye. Nevezetességét évszázadokon át a III. Béla alapította cisztercita apátság jelentette. A monostorhoz hatalmas birtok is tartozott, így története során többször cserélt gazdát. Volt világi urak kezén is. Legtovább a lendvai Széchyekén. A ciszterciták 1734-ben kapták vissza, ekkor azonban az ausztriai Heiligenkreutz-i apátsághoz csatolták és kolostorát osztrák szerzetesek népesítették be. A magyar kormány az 1867-es kiegyezést követően kezdte szorgalmazni az osztrák kötődés megszüntetését. Törekvése 11 év múltán lett eredményes: „az 1878. november 4-én kibocsátott diploma a szentgotthárdi apátságot, a már korábban egyesült, Zirc-Pilis-Pásztóhoz csatolta királyi adományképpen, a bajai -előbb állami kat.— főgimnázium ellátásának terhével."

1 A kiegyezést követő gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés Szentgotthárdon —Ausztria közelsége folytán— fokozottabban érződött. A vasút 1871-től az ország vérkeringésébe is bekapcsolta. Fellendült gazdasági élete megnövelte az iparosok és a kereskedők számát, de megerősítette a középosztályt is, az akkori kifejezés szerint: az inteligenciát. A társadalmi fejlődés hamar érlelni kezdte, majd általánossá tette egy középiskola igényét. A kis város a megoldást —a korabeli sajtó szerint— merész tervvel kereste: „A szentgotthárdi inteligenczia melegen óhajtaná, hogy a zirczieknek nagyon kevéssé látogatott bajai gymnasiuma beszüntetvén, vagy más kezekre adatva: ez a rend egy Szent-Gotthárdon alapítandó algymnasium vezetését venné át. Régóta tudomásunk volt a csendben folyó mozgalomról, mely természet szerűleg minden rokonszenvünket bírja."

2 ClSZTEREK ÉS AZ ISKOLAÜGY A gimnázium létesítésének e könnyűnek ígérkező útja, nem lett járható. Az, idézett „Vasvármegye", amely mint kifejezte, rokonszenvezett a tervvel, a sikertelenség után bírálni kezdte a cisztereket. Szentgotthárd kulturális helyzetével foglalkozva így fejezte ki ellenérzését: „Ha nincs gymnysiuma: legyen legalább megfelelő népiskolája, mely a zsenge ifjúságot előkészíti arra, hogy magyarnyelven folytatandó tanulmányainál akadályokba ne ütközzék. Hogy a magasabb képzettségre nem törekvő fiatalság az elemi isme5