Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

1. szám - IN MEMORIAM - Horváth Sándor: Székely László (1894-1991)

tott szemmel is jár a faluban. Feljegyzi például, hogy a győrvári iskola udvarán az építkezések során hol régi cserépedények, hol régi pénzek, hol téglával kirakott, keskeny földalatti járatok kerültek elő: érdemes volna régészeti ásatást folytatni. Jellemét, illetve tényeket tisztelő tudós mivoltát A rákosi éra című fejezetben világosan tükrözteti. Ne feledjük: kézirata 1969-ben készült el! Példának egy 120 holdas "N.N." esetét mutatja be, akit nem kiáltottak ki kuláknak, "csupán" számos aprósággal igyekeztek megkeseríteni, tönkretenni. Hogy miként? Hát például: "... Közben mindig jártak az udvarára rendőrök s mindig találtak ott valami megbírságolni valót. Egyszer porosnak találták vetőgépét, máskor sarasnak a szekér névtábláját. Szalmaszálakat találtak szétszórva az udvaron, árpaszemeket a jászolban. Ilyen esetekben 4-500 frt bírságot vetettek ki." S ha az abszurd évek utáni tisztító viharban nem ő a papja Győrvárnak, tán soha senki nem jegyzi föl, amit Az ellenforradalomról című fejezetében olvashatunk: '"Ez a mi időnk!' — kiáltotta felém egy kommunista, szinte mindjárt múltját megtagadva." Vajon miként viselte Székely László élete utolsó éveiben "-kisebbnek" és "nagyobbnak" tömeges pálfordulását? Máriás buzgalma bizonyára most is elmélkedésre késztette inkább. A Szűzanya életét harmincöt részes verses elbeszélésben, 20. századi legendában mondta el: a hosszú hallgatás után többek között ezzel a művével lépett még olvasói elé. A 70-es évek végén publikált néhány verset a Vigiliában, illetve Szolgáló költészet címmel adott ki önálló verseskötetet a Mária-legendán, Mária-eposzon kívül. (Utóbbi P. Majsai Mór Szűz Mária tisztelete Magyarországon Szent István királytól napjainkig című művével egy kötetben —BoldogasszonyAnyánk címmel— jelent meg.) Bevezetőül azt mondtuk, csöndesen vele ment a 19. század. Csöndesen, de nem felejtve. Porhüvelyét százak és százak kisérték utolsó —földi— útjára Kőszegen. Bár Budapesten született, Vas megye volt választott "hazája". (Győrvárról Gasztonyba kérte magát, majd 1983-ban a székesfehérvári papi otthonba vonult.) Kérte, Kőszegen temessék, ahol 1938-tól 1952-ig szolgálta Urát és híveit. Hagyatékát —sok kéziratát— a Szombathelyi Egyházmegyére hagyta. írói, helyismereti, egyházi tevékenysége az összes kézirat —a hagyaték— ismeretében válik majd teljessé. Reneszánsz sokoldalúság gyakorta jellemezte a múlt századi egyéniségeinket. Életkora miatt is, de e sokoldalúsága miatt is gondoljuk úgy, hogy vele ment a 19. század. Pedig csupán egy harmatcsepp volt. Az őt legjobban tükröző költeménye így szól: Kis harmatcsepp, pókfonalon, A te sorsod sem nyugalom. Reggel pára, tegnap göröngy, Csak mára lettél drágagyöngy. Ma benned tobzódik a nap, Kévéi veled játszanak. De ők elvisznek, messze fel. Ma délre, kis gyöngy, hol leszel? 90