Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

1. szám - ADATTÁR - Tóth Endre: Vázlatok Szombathely történetéhez a 14. századig

erősséget, a várat, a királyi udvarházat és templomot. Mára csak a várat lehetett azonosítani. A magyar honfoglalás után Savaria évszázadokig jelentéktelen falu volt. Ennek köszönhető, hogy nem építették át, és a vár változatlan formában őrzi eredeti alaprajzát: a 40-50 méter átmérőjű kissé elliptikus, vastag, a római omladékból emelt várfalakat. Ez a vár, amelyet talán a 9. sz. első évtizedeiben építették, meghatározó fontosságú volt a település későbbi történetében is. Mivel a karoling településstruktúra laza szerkezetű volt, a kultikus folyamatosság miatt feltételezhető, hogy a templom a mai szent Márton templom körzetében állt. Ezt és a kultikus hagyomány eredetét vizsgálták azok az ásatások, amelyek 1984 óta folytak a templomban és a kriptájában. Páratlan szerencsével születtek az eredmények. A karoling kőtemplomot ugyan a nagyméretű pusztulás miatt megtalálni nem sikerült — talán egy nagy falazott pillér az utolsó maradványa —, azonban kétségtelenné vált, hogy a környéken a 9. sz.-ban is temető volt, amely a római temető helyén keletkezett. Sőt ettől kezdve a temetkezések folyamatosan tartottak az 1960-as évekig, amikor a temetőt bezárták. Magyarország legrégibb múltra viszszatekintő folyamatosan használt temetője egyúttal jelzi a település megszakítatlan életét. A karoling templom helyére először egy faszerkezetű építmény, talán egy templom cölöpjeit verték le a 10. sz. végén. Ritka véletlen, hogy all. sz.-i temetkezéseket szent István dénárja keltezi: erre a sírra építették rá az első, jórészt római téglából épült kőtemplomot: apszisának fala félkörívű volt. A 13. sz. második felében vagy valamivel később a templom szentélyét kelet felé jelentősen megnagyobbították. A szentélynégyszög egyenes záródással épült az akkori szokásnak megfelelően: a ma is álló templom szentélyének falai és falfestménytöredékei románkoriak. Az 1672-ben befejezett barokk templom oltárának körzete tehát Árpád-kori eredetű. Sabaria szent István házasságakor jogszerint is visszakerült a magyar királysághoz, amint a krónikás írja: "Gizella hozományaként" azaz az 1230-as évektől oklevelek bizonyítják, hogy Sabaria a győri püspökség birtoka volt. De a 11-12. sz.-ban a vár és körzete a mélységben tagolt határvédelemhez tartozott: besenyő, vagy részben a besenyők által védett őrhely volt. Természetes is, hogy egy álló, nem túl nagyméretű kővárat a király saját birtokában tartott. A vártól másfél km-re a karoling templom helyén állt az eleinte fából, majd Szent László korában kőből épült templom, az egykori római temető területén. Először a 11. sz. legelején említik a szent mártoni, azaz pannonhalmi bencés monostor birtokaként. E korai időben, 1051-ben járhatott először pápa Sabariaban. IX. Szent Leó pápa ugyanis megkísérelt békét közvetíteni a német császár és a magyar király között. Németországba utazott, ahol már hiába kereste a Magyarországra hadat vezető uralkodót. Pozsonyba sietett utána. Nem lehetetlen, hogy hazafelé Itáliába, megfordult Sabariaban is. Pozsonyból ugyanis Itália felé más utón aligha utazhatott. Mit látott az É. felől, a Borostyánkő út elhanyagolt nyomán érkező pápa? Fákkal, bokrokkal benőtt romokat, hatalmas faragványokat, márvány és bazalt oszlopokat, síremlékeket. Látta felmagasodni napnyugat felé a kerek vár sötét fala64