Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

1. szám - MŰHELY - Szerdahelyi Pál: A honismereti munka csepregi megszállottja. -Bemutatjuk Wellner Lőrincet

város történetét." Ugyanakkor Honismereti Körünk - egy éves késéssel - működésének 30. évfordulóját ülte. A harmadik jubileum kapcsán az 1977-ben létrejött múzeumunk tíz éves fennállására emlékeztünk. E hármas évfordulón kívül a csepregi születésű Rajczy Mária szerzetes-tanárnő (1918-1955) munkásságát is méltattuk. Programunkban szerepelt a temetői zarándoklat is, hogy Farkas Sándor és Rajczy Mária síremlékét megkoszorúzzuk. A jubileumi ünnepség előkészítése simán ment, de a napi programba beiktatott esti szentmise és a templomi hangverseny még "kényes ügy"-nek számított. Miért váltál meg 23 évi szakkörvezetői munkád után a megbízatásodtól? A hármas jubileum után, 1987 végén mondtam le a szakkör vezetéséről. S hogy miért? Mert 23 év után előjöttek azok a problémák, amelyek a túl hosszúra nyúlt vezetői munkával együtt járnak. Különben a szakkört életképesen adtam át másnak, hiszen 25-30 tagunk járt el az ülésekre. De őszintén megvallom: a tagság megunja azt, aki túl sokáig ül a vezetői széken. így történt, a múzeumot viszont annál nagyobb gonddal őrzöm. Naponta bemegyek oda, és mindig megújult lélekkel jövök ki az utcára. Elégedettnek tartod-e magadat, ha honismereti munkásságodra visszatekintesz? Azt tudom mondani, hogy becsületet próbáltam szerezni ennek a régi településnek a múzeum létrehozásával. Ezt nem tartom kimagasló érdemnek, csupán kötelességem teljesítésének. Csepregi polgár lettem, tennem kellett valamit annak a helységnek, amely nekem kenyeret és hazát adott. Amikor meglátogattam Wellner Lőrincet Csepregen, hogy ezt az interjút elkészítsem vele, mindjárt megérkezésem után arra kért, elsőnek tekintsük meg múzeumát, hiszen négy éve már nem láttam, s azóta is sok új tárggyal gyarapodott a gyűjtemény. S a mínusz 15 fokos január végi hidegben, a fűtetlen, jéghideg múzeumban ő "felhevültén" mutatta nekem az egyes tárlókat. Láttam rajta, hogy csak úgy sugárzik egész lényéből a múzeum és a település olthatatlan szeretete. S mindebből újólag megállapíthattam, hogy aki egyszer eljegyezte magát a honismereti, helytörténeti munkával, az nem tudja abbahagyni, haláláig is szerelmese marad. 34