Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

1. szám - Palkó István: Várady Imre saeculáris méltatása (1892-1974)

találkozóján, jó pár évvel ezelőtt, amikor a névátalakítások politikai divatja- még nem "dühöngött", úgy mint mostanság, többed magammal -köztük Pungor Ernő akadémikussal, és Kazár Lajos nemzetközileg is ismert orientalistával- fölvetettük a Faludi név visszaállításának a tervét, szükségességét. Ez a gimnázium a két említett egyetemi tanáron kívül, sok száz tanárt, mérnököt, orvost, jogászt és négy profeszszort indított el pályáján. Persze a természetes az volna, ha nemcsak a volt diákok és nyugdíjas tanárok gondjaként jelentkezne ez, hanem a jelenlegi jogutód intézmény is érezne indítást a név visszaállítás megvalósítására. E közbevetés után eredeti szálunkat folytatva, és a jogutód gimnázium név-viszszaszerző kezdeményezésében bízva, a Várady másirányú tevékenységét kísérő intézményi figyelem valamivel vigasztalóbb képet nyújt az előzőnél. Rózsa Béla -aki a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár tudományos munkatársa volt és aki a megye irodalomtörténeti anyagát gyűjtötte és publikálta, s ezzel kapcsolatban emlékkiállítást és emlékülést rendezett- három ízben is írt a nyolcvanadik életévéhez közeidő Váradynak Rómába. Rózsa az ÉLETÜNK kritikai rovatszerkesztőjeként Váradytól információkat kért Bakó József Vas megyei munkásköltővel kapcsolatos emlékeiről, reflexióiról, amelyeket kultúregyesületbeli működése során szerzett. Várady a kért felvilágosítást három levélben küldte meg. E levelek nem saját kezeírásával készültek, mert 1972-ben már látása annyira megromlott, hogy sem olvasni, sem írni nem tudott, csupán szinte olvashatatlan aláírását adta. A tájékoztatás nemcsak Bakó József írói-költői pályafutására vetett fényt, hanem három, életével és munkásságával kapcsolatos tévedést is helyesbített. E korrekciók irodalomtörténeti jellegűek és értékűek, s ezért felsorolásra érdemesek: Várady "Gellért hazánkban" c. munkája nem Szombathelyen jelent meg, ahogy a Magyar Irodalmi Lexikon is írja, és ahogy ennek alapján Rózsa Béla is mondja, hanem Budapesten az Egyetem Német Filológiai Dolgozatok sorozatában 1917-ben. Ez az egyik korrekció. A másik ennél is lényegesebb. E jelzett dolgozat témáját egyáltalán nem Szent Gellértnek, Szent István csanádi püspökének élettörténete képezi ahogy azt Rózsa Béla gondolta és írta. Várady Gellértje -mint azt 1972. október 5-én kelt levelében közölte- egy Goethe előtti német íróé, "aki jelentékeny hatással volt Kazinczy korabeli íróinkra". A harmadik, Rózsa megállapításával szembeni helyesbítés az, hogy Várady a II. bécsi döntést követően nem Nagyváradon, hanem Kolozsváron volt egyetemi tanár. Ezzel a jószándékú, de nem éppen szerencsés záróakkorddal végződő, s Váradyt Vas megyéhez és Szombathely városához kapcsoló második, az előzőkben "intézményi"-nek nevezett fonalat is elvághatjuk. Hátra van még a harmadik, az általam "baráti" szálnak, vagy pontosabban szólva fonadéknak a rövid bemutatása. Ennek legerősebb szálát Bendefy (korábban: Benda) László képezte. Bendefy egész életén át nemcsak nyomon követte, hanem ismerte, barátjának pályáját, és annak minden lényeges szakaszát, állomását tudósi korrektséggel ismertette is elsősorban a Vasi Szemlében. Bendefy mérnök, geológus, geodéta, a föld- és ásványtani tudományok doktora, több szakmai társulat, egyesület vezetője, a Geodéziai Bibliográfia főszerkesztője volt. Megyénkhez nem20 }