Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - ADATTÁR - Vonyó József: Marton Béla utolsó kísérletei és kudarca a Nemzeti Egység Pártja szervezésében —Dokumentumoka Vas Megyei Levéltárból—

VONYÓ JÓZSEF MARTON BÉLA UTOLSÓ KÍSÉRLETEI ÉS KUDARCA A NEMZETI EGYSÉG PÁRTJA SZERVEZÉSÉBEN -DOKUMENTUMOK A VAS MEGYEI LEVÉLTÁRBÓL 1935-1936 fordulóján nemcsak a kormányzó Nemzeti Egység Pártja (NEP) és az ellenzék között folyt éles politikai harc. Ellentétek feszültek magán a kormánypárton belül is. Egyre hevesebb támadások érték a pártszervezés vitéz Marton Béla (országos ügyvezető főtitkár) nevével fémjelzett gyakorlatát

1 E támadások jelentőségét az adta, hogy a Gömbös-féle államszervezési kísérletben meghatározó szerepet szántak a NEP-nek.

2 Ennek érdekében —eltérően a korszak parlamenti pártjaitól— a kormánypártot a magyar társadalom egészét összefogó és uraló, erősen centralizált, tagságára szigorú fegyelmet kényszerítő tömegpárttá kívánták átszervezni.

3 Az ország valamennyi községére kiterjedő munka eredményeként a NEP szervezete, tömegbázisának nagysága és összetétele, működésének jellege erősen átalakult. Mindez jelentősen befolyásolta az 1935. évi képviselőházi választások kimenetelét, mely nemcsak a kormánypárt többségének megőrzését eredményezte, hanem parlamenti képviselete társadalmi-politikai összetételének átalakulását is. Megnőtt Gömbös közvetlen híveinek s egyben megcsappant Bethlen támogatóinak száma.

4 Ugyanakkor a volt miniszterelnök politikájának követői fontos pozíciókat őriztek a kormányhivatalok egy részében és főként a főispáni karban. Utóbbiak —a NEP szervezeti szabályai értelmében— egyben apárt megyei elnökei is voltak. Amikor —a választási győzelem birtokában— Gömbös és közvetlen környezete 1935 nyarától-őszétől egyre határozottabb lépéseket tett diktatórikus tervei megvalósítására, ezek az erők indítottak támadást a NEP szervezés gyakorlata s annak irányítója Marton Béla ellen. E támadások és a velük összefüggő viták kompromisszumokra kényszerítették Gömböst, engedményekre, sőt visszavonulásra Marton Bélát.

5 Az országos főtitkár többek kőzött arra kényszerült, hogy a "Részletes Szervezési Útmutató Kiegészítése" c. kiadvány

6 előírásait számos ponton módosítsa, s ezzel korlátozza a helyi szervezetek tevékenységét, a település életére gyakorolt hatását, egyszerűsítve a párt adminisztrációját.

7 A visszavonulást történeti irodalmunk úgy értékelte, mint a Marton-féle pártszervezés kudarcát, s eddig —feltárt forrásanyag hiányában— részletesen nem elemezte a pártközpont további (1936 januárját követő) tevékenységét, a szervezőmunka későbbi alakulását. 66