Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - ADATTÁR - Lekli Béla: Török személy- és helynevek Vas megyében I. rész

LEKLI BÉLA TÖRÖK SZEMÉLY- ÉS HELYNEVEK VAS MEGYÉBEN I. RÉSZ A helynevek magyarázatának nyelvészetünk már egy évszázada jelentős figyelmet szentelt. Eredményeként megjelenhetett 1988-ban Kiss Lajos szisztematikus munkája: a Földrajzi nevek etimológiai szótára. Ez a szótár azonban igen gyakran nem megbízható, mivel kellő kritika nélkül veszi át a korábbi romantikus, szubjektív és legtöbbször szűk adatbázisra építő nyelvészek (Kniezsa, Melich, Miklosich, Stanisláv, Moór stb.) magyarázatait. Az elmúlt néhány évtizedben ugrásszerűen megnőtt forrásbázis segítségével kora-középkori eredetű személy- és helyneveinket újra kell vizsgálnunk. Elég itt csupán Fehértói Katalin 1983-ban megjelent 6.800Árpád-kori nevet tartalmazó személynévtárát, Györffy György Árpád-kori történeti földrajzának eddig megjelent első három kötetét (1963, 1987, 1987), a Rásonyi N. László gyűjtötte, de Baski Imre által 1986-ban kiadott, 20.000 török személynevet tartalmazó Onomasticon Turcikum-ot, valamint a sok járási és megyei földrajzinévgyűjteményt említeni. Friss forrást jelentenek a török nyelvek új etimológiai szótárai is (Sevortján, 1974; Räsänen, 1969; Drevnyetyurszkij Szlovarj, 1969 stb.) Megvizsgálva Vas megye több tucat idegen-hangzású helynevét, —a vizsgálódás csak idő- és hely hiánya miatt nem teljes — azt állapíthatjuk meg, hogy azok szinte kivétel nélkül török eredetűek, éspedig török személynevekből származnak. Ez nem meglepő. Hiszen az Árpád-korban, de még a 14. sz-ban is helynév-adási szokásunk legfőbb jellemzője az volt, hogy az első, vagy az elsők közül valamelyik jelentősebb tulajdonos neve vált a település nevévé is. 10-14. századi igen nagyszámú török személynevünk túlnyomó részét (Buda, Cseke, Kába, Tana, Kajd, Csene, stb.) a keresztény nevek (Péter, Pál, János, István, Mihály, stb.) kiszorították és eltüntették. Ezért ma már ritkán találkozunk velük (Csaba, Zoltán, Taksony, stb.). A személynevek megkövesedett formáit, a helyneveket azonban —azoknak a földtulajdon-jog rögzítésében játszott nélkülözhetetlenül fontos szerepe miatt— már nem lehetett mellőzni, örökre megőrződtek az utókor számára. így Vas megye mai településneveinek is még körülbelül a fele török eredetű. E helynevek sokszor szinte egyetlen, de igen értékes tanúi az adott terület lakossága kora-középkori etnikai összetételének, valamint sok-sok településnévből keletkezett családnevünk korai, ősi eredetének. Török eredetű családneveinknek persze csak egyik része —elsősorban az -i-vel tovább-képzett neveink— (Kajdi, Gencsi, Berényi, stb.) származnak helynevekből, másik részük közvetlenül személynévi eredetű (Herény, Kozár, Kocs, stb.). Mivel magyarázható, hogy a —végsősorban— kora-középkorban gyökerező török eredetű nevek ilyen nagy számúak? Részben a honfoglaláskor és utána betelepült török-fajú népek (kozár-kabarok, besenyők, úzok, kunok), kisebb részben talán a Kárpát-medencében talált avarok, bolgár-törökök etnikai hatásával. Talán 42