Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1992. (Szombathely, 1992)

2. szám - ADATTÁR - Mester István: Kőszeg 1956-ja — a postavezető szemével

Elkísérésemkor láthattam, hogy szovjet páncélosok voltak a postaépület, a Strucc Szálló, a tanácsháza előtt, a Főtéren. A rendőrségtől visszafelé jövet az a gondolatom támadt, hogy felmegyek a tanácsházára, hátha még nincs ott senki és a Nemzeti Bizottság iratait, ami esetleg még ott maradt, magamhoz veszem. A tanácsháza előtti tankon ülő és a kapuban álló szovjet katona nem kérdezte, hogy hová megyek: szó nélkül beengedett. Amikor azonban benyitottam az elnöki szobába megrökönyödve láttam, hogy nagy félkör alakú elnöki asztalnál (amely most már a múzeumban van) ott ült egy harci öltözetben lévő szovjet tiszt és a tanácselnök. Az irodaszolga tolmácsolt. A tanácselnök rámförmedt, hogy mit akarok? Hirtelen támadt gondolattal azt mondtam: azért jöttem, hogy megnézzem nem rossz-e a telefon, mert a rendőrségnél elvágták a kábelt. A tanácselnök válasza rövid volt: "Itt jó minden, takarodj innen, te fasiszta." Gyorsan betettem az ajtót és elsiettem, míg a szovjet tisztnek eszébe nem jut valami a fasiszta szó hallatára. Akkoriban a fasiszta jelző igen divatossá vált. A mindennapi élet kezdett normalizálódni, úgy tűnt, hogy a napok eseménytelenül telnek. Egy napon éjjel 10-11 óra között —már lefeküdt a család— csengettek a lakásunk ajtaján. Az ajtóban a házfelügyelőnk jelenlétében két idegen, ismeretlen férfi közölte velem, hogy házkutatási parancsuk van. A civilruhás nyomozók a lakásunkban mindent átkutattak, a két kis fiamat is kiszállították az ágyból és azt is feldúlták, mondván, hogy fegyvert keresnek. Amikor jól összetúrták a lakást, felszólítottak, hogy öltözzek fel és menjek velük. A rendőrségre vittek, több napot ott töltöttem és közben hosszabb-rövidebb ideig folyt a kihallgatásom. Bűneim közé tartozott, hogy kiszolgáltam a forradalmat — ekkor már ellenforradalom lett. Válaszom az volt, hogy az igaz, mert nem sztrájkoltunk, a lakosság rendelkezésére álltunk. Talán az jobb lett volna, ha zárva tartjuk a postát? Aki pedig dolgozik, az a mindenkori rendszert szolgálja. A második vádpont szerint a társadalmi rendszerre veszélyes vagyok, mert példanélkülien nagy a befolyásom a tömegekre. Ez bebizonyosodott amikor a hősi emlékműnél tartott koszorúzási ünnepségre a felhívásomra hatalmas tömeg vonult fel, mozdult meg. Erre azt válaszoltam, hogy nem csak én, de az utódaim is büszkék lesznek rá, ha emiatt kell bűnhődnöm. Azért, hogy 12 év után a II. világháború hősi halottairól nyilvánosan megemlékezhettünk és jelképes sírjukra virágot tehettünk, úgyszintén azokra is emlékezhettünk, akik a forradalom (ellenforradalom) 12 napja alatt életüket vesztették a múlt hibái miatt. "Nem fogunk magából nemzeti hőst csinálni!" - felelték. Természetesen bűneim közé sorolták a zászlónak lyukasan történő kifüggesztését, valamint a Rőtön hagyását. Bizonyítani akarták, hogy az elmúlt rendszert akartam visszaállítani én is. Néhány nap után közölték, hogy nem találtak olyan vétket, ami miatt további eljárást indíthatnának ellenem, menjek vissza a hivatalba és dolgozzak, de továbbra is megfigyelés alatt tartanak. Egy ideig nem mehettem nyilvános helyre, és tömegek közé, főképpen nemzeti ünnepek alkalmával, április 4-én, május 1-én, augusztus 20-án és november 7-én. El lehet képzelni, hogyan tudtam ilyen előzmények után, ilyen bizonytalanság közepette dolgozni, annál is inkább mert folyton tapasztaltam, 37