Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - KÖNYVESPOLC - Gyimesi Endre: A helytörténetírás szolgálatában

seinek tisztázásával igyekezett szolgálni a közügyeket. A tanulmány bemutatja Horváth Boldizsár országgyűlési követet - a későbbi igazságügyminisztert is. Vonyó József báró Roszner István politikai pályafutását vázolja fel az 1930-as évektől a második világháború kezdetéig. A fiatal arisztokratát katonai múltja, a háborúban és a Tanácsköztársaság idején szerzett tapasztalata hatására kialakult szélsőjobboldali politikai gondolkodása, s nem utolsósorban agrárérdekeltsége közelítette a Gömbös-féle "úri fasizmus" áramlatához. Vonyó elemzése kiváló adalékokkal szolgál a Gömbös-féle törekvések személyi hátterének megismeréséhez. Bencze Géza ipartörténeti munkájában a mihályi szénsavüzem történetével ismerteti meg az olvasót. A tanulmány túlmutat a címben jelzett időhatárokon, s felvázolja azt a folyamatot, amely során az - időközben Répcelakkal kibővített üzem a szifonpatron gyártásában a világtermelés első helyére ugrott. Az 1987-es levéltári nap a közművelődés jegyében telt el. Az elhangzott kilenc előadás közül négyet tartalmaz a kötet. Herényi István azt a küzdelmet mutatja be, amelyet az őrségiek vívtak évszázadokon át a Batthyányak ellen, jogaik érvényesítéséért. A szerző részletesen taglalja az Őrvidék középkori történetét, elmondja, hogyan kerültek az itt lakók magánföldesúri fennhatóság alá, s ismerteti azon per főbb állomásait, amely során az őrségiek igazolni és elismertetni próbálták nemességüket. A perre végül az 1848-as jobbágyfelszabadítás tett végérvényesen pontot. Szigetváry Ferenc egy, a nemzetközi szakirodalomban példa nélküli kötetet ismertet. A művet Lovasy Ödön (1882-1934) gyógyszerész készítette. Humoros formában megírt, karikatúrákkal ábrázolt kis kiadvány a korabeli gyógyszerészek életéről. Rácskai Jenő a választási küzdelmeket mindig markánsan jellemző politikai gúnyversek és rigmusok feldolgozására vállalkozott. A dualizmus korától a koalíciós időkig vizsgálja e "botcsinálta versikéket", s általuk nyújt képet az adott kor közgondolkodásáról, tömegkultúrájáról. A legtöbb "alkotást" a tömeghatás kedvéért népdalszerűén énekelték, legjellemzőbb dallamuk a Kossuth-nóta volt. A koalíciós időszak rigmusairól csak érintőlegesen szól; részletes feldolgozásuk a jövő feladata. Feiszt György az ismert dunántúli betyár, Savanyú Jóska elfogatásáról és bírósági peréről írt. Ennek kapcsán röviden ismerteti a betyárvilág két nagy korszakát. A szabadságharc utáni, un. második korszak jellegzetes alakja Savanyú Jóska, az izsákfai számadójuhász fia. Az ő életútjának bemutatásán keresztül világít rá a szerző a betyárvilágra tapadt romantika és a valóság közötti különbségre. A tanulmány a szombathelyi bírósági tárgyalás részletes taglalásával élvezetes olvasmány. A kötet utolsó fejezete két előadást tartalmaz az 1988-ban tartott levéltári nap anyagából. Mindkettő kifejezetten az oktatással kapcsolatos. Tilcsik György azokat a helyi törekvéseket mutatja be, amelyek az alsófokú oktatásban a magyar nyelv jogainak kiterjesztését, közigazgatási szerepkörének bővítését szolgálta. Kendőzetlenül mutatja be a nemzetiségi lakosság asszimilálódását erőltető kezdeményezéseket, utalva arra, hogy a reformkorszakban Vas megye lakosságának 53.14 %-a nem magyar anyanyelvű volt. Megállapítja, hogy a , 85