Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - ADATTÁR - Hegedűs Ferenc: Kultsár István szombathelyi évei

Hominibus" címen ötszáz latin hexameterből álló költeményt írt, amelyben hevesen támadja az egyházat és a királyi méltóságot. A költemény szövegét még júniusban Szombathelyre küldte, hogy az itteni nyomda nyomtassa ki 500 példányban. A nádor azt parancsota Vas megye alispánjának, hogy foglalja le a kéziratot és küldje fel neki. Vajda alispán nemcsak a nyomdát kutatta át, hanem a nyomdász lakásán is átforgatta az összes könyveket, de a "Homo Hominibus"-t csak nem találta köztük. A nyomdász sem tudott mást mondani, mint hogy a művet nem nyomtatta, nem is ismeri. Amikor Kultsár Szombathelyre került, már itt lakott volt nagynevű rendtársa, Vajda Sámuel tihanyi apát. Vajda a megye életében jelentős szerepet vivő Vas megyei nemes család sarja volt, ezért, amikor II. József 1787-ben a tihanyi apátságot is feloszlatta, Szombathelyre, itt élő Anna húgához költözött. Húgának leánya Bezerédj Péter szentivánfai földbirtokos felesége volt. (Bezerédj Péter az 1797. évi nemesi felkelés egyik lovas parancsnoka.) Vajda 1718-ban született Jánosházán. 1760-ban választották tihanyi apáttá. Addig Pannonhalmán tanított előbb filozófiát, majd teológiát. Igazi példaképe volt a buzgó, szentéletű szerzetesnek. Kortársai úgy tudták és Csődy Pál nagyprépost a temetésén elmondott és utóbb ki is nyomtatott gyászbeszédében is elmondotta, hogy önmegtartóztatásból negyven esztendőn keresztül nem evett húst és nem ivott bort. A tihanyi templomot és monostort többszázados elhanyagoltság után ő állította újra helyre. A vallásos irodalomnak is buzgó művelője volt. Megírta Krisztus Urunk életét. Lefordította a VI. Pius pápa által kiadott imádságos könyvet. Újra kinyomatta Árpádházi Szent Margit életrajzát. Csak 1792-ben jelent meg Veszprémben a szentek tiszteletéről írott munkája, úgyhogy erről fel kell tennünk, hogy - legalábbis jelentős részében - Szombathelyen írta. Ha igaz ez a feltevésünk, akkor az is bizonyos, hogy Kultsár Istvánnak is része volt e mű létrejöttében. Nem arra gondolunk, hogy a szellemi részben járult hozzá, inkább azt tartjuk valószínűnek, hogy a manuális munkában tehermentesítette valamennyire az akkor már hetvenen túl járó apáturat azzal, hogy ő vetette papírra, amit Vajda tollbamondott. Kultsár már tett hasonló szolgálatot Vajda apátnak még azokban az években, amelyekben filozófiát tanult Vajda apát monostorában, Tihanyban. Fenn maradtak a levelek, amelyeket a már akkor beteges apát helyeit, annak tollbamondása alapján írt. Természetes, hogy Kultsár szinte mindennapos lett az apát szombathelyi karicsai otthonában. Tájékoztatta az ekkor is igazán forrásban levő világ egymást kergető híreiről, felolvasta neki az újságokat, segített írásbeli teendőiben. Ott lakott a karicsai otthonban Vajda apát húgának unokája, Bezerédj György is. Bezerédj Péter fia azért lakott a szombathelyi nagymamánál, mert ebben az időben a szombathelyi gimnáziumba, majd a líceumba járt. Kultsár őt is gondjaiba vette, segített neki tanulmányaiban. (A Bezerédj ház a megyei tanács székházának közelében állót. Karicsa ugyanis akkor egészen előre tolta határát.) Bezerédj György nevezetes emberré serdült. Vas megye követévé választotta az országgyűlésre, 1829-ben a dunántúli tábla elnöki székébe emelkedett. Az irodalomtörténet is őrzi a nevét, kettős jogcímen is. Kisfaludy Sándornak sógora lett: Szegedy 55