Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - MŰHELY - Feiszt György: "A honismereti munkát kötelességemnek érzem" - Beszélgetés Dankovics Ferenccel

Négy vaskos kötet tartalmazza az elmúlt két évtized történéseit napról-napra. Ki tudnál emelni egy igen-igen emlékezetes napot a megörökített több mint hétezerből? Egy pedagógus számára nehéz ilyen kérdésre válaszolni hiszen - és ezt krónikaírói szempontból is mondom - minden napnak megvolt a megörökített emléke, egyet külön kiemelni nem tudok. Nagyon sokat változott az élet jobbára csak a gyerekekkel és az idősekkel van napi kapcsolatom, a középső korosztály napközben nincs itthon és ma már nem jellemzi a falut, hogy azt ami történt, reggel mindenki tudja. Azt tudjuk mi történt a világ másik felén, de lassan a szomszédunkat nem ismerjük, és ezt én elkeserítőnek tartom. Hogyan látod a honismereti tevékenység jövőjét? Bevallom nem vagyok optimista. Az ok, a sok többletmunka, az állandó időhiány amelyhez ma már falun is megélhetési gondok társulnak. Megszűnt az a véleményformáló lehetőség is amelyet vasárnap délutánonként a kispadra kiülő, vagy az árok parton beszélgető emberek mikroközösségei jelentettek. A folytatás? A lakóhely szeretetének gyermekekbe oltása lehetne ez a módszer, amellyel talán eredményesek lehetnénk. Mindenképpen az iskolai órák kereteibe iktatott, élményszerű, a régi eszközök, tárgyak megismertetése jelenthetné az első de a legfontosabb lépést ebbe az irányba. Ezt a véleményemet csak erősíti minden alkalom amikor ezt a kis iskolai gyűjteményt a gyerekeknek bemutatom. Ma már nem tudnám elképzelni az életemet e munka nélkül, hiszen a négy kötet leírt krónika mellett legalább ugyanennyi összegyűjtött újságcikk van birtokomban. Ha csak egyszeris leírják a Rábafüzes nevet az már megy a gyűjteménybe, úgyhogy elmondhatom én a honismereti munkát szinte kötelességemnek érzem. Ehhez mi a magunk részéről csak további erőt, egészséget és jókedvet kívánhatunk. 30