Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - MŰHELY - Feiszt György: "A honismereti munkát kötelességemnek érzem" - Beszélgetés Dankovics Ferenccel

FEISZT GYÖRGY "A HONISMERETI MUNKÁT KÖTELESSÉGEMNEK ÉRZEM" - BESZÉLGETÉS DANKOVICS FERENCCEL - * Az értékeket létrehozó honismereti munka olyan mint a búvópatak, szemmel nem látható a keletkezése, csak amikor kristálytisztán a felszínre tör akkor látjuk hasznát, akkor hasznosíthatjuk, akkor élvezhetjük üdí­tő hatását. Ez a gondolat fogalmazódott meg bennem amikor Dankovics Ferencet Rábafüzesen felkerestem. A helytörténetíró életében döntő fontosságú a szülő­hely, a család és az iskola, ennek ismerete nélkül aligha lehet ezt a kötődést megérteni, arra kérlek ezért mond el indulásod történetét. 1935. jan. 26-án születtem Vépen. Szülőfalumból korán elkerültem. 10 évesen lettem a szombathelyi premontrei gimnázium tanulója, és ettől kezdve szinte aludni jártam haza. Már kicsi koromtól kezdve csak tanító bácsi szerettem volna lenni. Gerencsér István vépi igazgató volt a példaképem. Négy gimnáziumi év után történt meg az iskolák államosítása. Ekkor a gimnázi­um valamennyi tanulójának feltették a kérdést, hogy ki akar átmenni az akkor szer­veződő közgazdasági technikumba. Természetesen senki sem akart, bár azt mond­ták, hogy a premontreiben létszámfelesleg van, mivel a "Faludival" összevonták és nem lesz szükség ennyi gimnazistára. Mivel senki nem jelentkezett - én különösen nem, mert már akkor eltökélt szándékom volt, hogy magyar-latin szakos tanár le­szek, még magánúton is latint tanultam - olyan döntés született, hogy nyolc ember nevét kihúzzák egy kalapból és azok mennek a közgazdaságiba. Talán mondanom sem kell, hogy a nyolc között voltam, Takács Ferenccel, Palágyi Ödönnel, Nagy Ti­borral, szombathelyiek számára bizonyára jól ismert személyekkel együtt. A nyolc átirányított közül hatan mentek tovább érettségi után, egyikük se lett közgazdász, mindenki humán területre ment közülünk. Ez a döntés azután megnehezítette a to­vábbtanulásom sorsát. A bölcsészkarra szóló jelentkezésemet - bár a felvételin meg­feleltem - azzal hárították el, hogy közgazdasági érettségim van, ezért ide nem, de a közgazdasági egyetemre vizsga nélkül felvesznek. Én azonban mindenképp pedagó­gus akartam lenni és végül sok utánjárás eredményeként sikerült az Apáczai Csere János Főiskola magyar szakára bekerülnöm, Budapesten. Ekkor még azzal hiteget­A kézirat nyomdába adása után kaptuk a hírt, hogy Dankovics Ferenc 1991. február 10-én váratlanul elhunyt. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom