Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)
1. szám - Tilkovszky Lóránt: Kiss János nyugalmazott altábornagy tanulmánya Magyarország honvédelmi helyzetéről 1942. novemberében
III. Javaslat a honvédség ütőképességének emelésére Nem óhajtom a honvédség csúcsszervezetét kritikai fejtegetés tárgyává tenni. De a honvédségnek a II. fejezetben megvilágított állapota e kérdés érintését szükségessé teszi. Sajnálatomat kell kifejeznem a honvédfőparancsnoki hatáskör megszüntetése felett. Itt az történt, hogy a honvédfőparancsnok és a honvédvezérkar-) r őnök hatáskörét egy személyben éspedig a honvédvezérkar főnökének személyében egyesítették. Márpedig e két hatáskör mindegyike külön-külön egy ember egész munkaerejét kívánja. Egyébként pedig lényegileg annyira különbözik egymástól, hogy e hatáskörök eredményes betöltése egyegy kimagasló, egymástól eltérő egyéniséget kivan. A jelenlegi helyzet az, hogy a honvédvezérkar főnöke egyik hatáskört sem töltheti be a valóságban és azokat csak névleg egyesítheti személyében. A vezérkarfőnöki hatáskört a valóságban a hadműveleti osztály főnöke tölti be, a főparancsnoki hatáskört pedig a vezérkar főnökének helyettese. Ennek a helyzetnek következménye, hogy az átruházott hatáskörben való működés egész rendszere alakul ki. Ezzel a felelősség több személyre hárul át és így tulajdonképpen senki sem viseli a teljes és osztatlan felelősséget. A hatáskör lényege és természete merőben kizárja azt, hogy a vezérkar főnöke parancsnoki teendőket végezzen. Tehát bírói hatalmat sem gyakorolhat. A jelenlegi honvédvezérkar főnökének bírósága van: "A honvédvezérkarfőnökének bírósága", mert személyében egyesül a honvédfőparancsnok hatásköre is. De akkor a honvédvezérkar főnökét "honvédfőparancsnoknak" kell nevezni, mert különben a visszásságok egész sora elkerülhetetlen. A dolog lényege pedig az a bizonytalanság mely a honvédség legmagasabb vezetésében jelenleg megnyilvánul. Sok felelős személy közül senki sem áll a felelősség teljes vértezetében a hadsereg és az események homlokterében! Erre pedig csak az osztatlan felelősséget viselő "honvédfőparancsnok" személye alkalmas. A honvédség előkészítése arra a feladatra, mely adódni fog a várható külpolitikai helyzetből, a következő honvédelmi feladatok kielégítését kívánja: l./A keleti hadszíntéren működő hadseregünk személyi és anyagi ellátásának folyamatos biztosítását és megszervezését. 2./Határvédelmünk megszervezését és megerősítését. 3./Egy hadászati tartalék megszervezését és teljes harckészültségben tartását. 4./ Hadiipari termelésünk fokozását. ad 1./ Ezt olyképpen kell eszközölni, hogy az ország területén lévő csapatok harckészültsége ne szenvedjen. Ennélfogva a személyi pótlást elvileg a mozgósított hadtestkörletekre kell korlátozni. Felváltásokat (csapatok, parancsnokok, stb.) tervszerűséggel és úgy kell végrehajtani, hogy a honi kötelékek ütőképessége ne csökkenjen. Felszerelés-, fegyverzet- és lőszerpótlást a hadiipari termelés fokozásával kell kielégíteni. Meg kell akadályozni a nem mozgósított hadtestkörletek személyi és anyagi kiszivattyúzását. ad 2./ Az I. fejezetben vázolt valószínű katonapolitikai helyzetünkből következik, hogy határvédelmünk súlypontját általában a déli és keleti határunkra kell helyezni (éspedig Csáktornyától - Körösmezőig). Közelebbről meghatározva, határvédelmi előkészületünk súlypontját helyezzük a Dráva-Duna vonalra továbbá a Székelyföldet körülfogó határszakaszra, Kolozsvártól a Radnai havasokig. Határvadász csapatainkat tehát teljes érintetlenségben kell tartani. E csapatok zö19
