Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

2. szám - KÖNYVESPOLC - Tóth Gyula: A művelődési központokról- egy könyv kapcsán

Hollandiában "széleskörű társadalmi összefogással hozzák létre épületeiket. A lakosságot a tervezéstől a megépítésen át a működtetésbe is bevonják. Ezáltal emberszabásúbb, otthonosabb s a funkciónak jobban megfelelő művelődési-közösségi létesítmények születnek." A modell lényege pedig a pénzeszközök leggazdaságosabb, hatékony felhasználása, mind a létrehozáskor, mind az üzemeltetésnél, pontosan ezért többfunkciós az új létesítmény. Dániában pl. az osztálytermek mások mint nálunk, azért, hogy azokat délután és este különböző klubszerű összejövetelekre is használhassák. Tegyük hozzá, hogy hasonló elv érvényesülhet a tornatermek, sportpályák hasznosításánál: délelőtt a diákoké, délután sportköri és felnőtt célokat szolgálhat; vagy a hangsúlyozottan kettős funkciójú iskolai és közművelődési könyvtár délelőtt az oktató-nevelő munka eszköze, délután és este minden korosztály információs központja, művelődésének, szabadidejének színtere, olvasmányainak forrása. Természetesen vannak előnyei ennek a modellnek személyzeti, tárgyi, működtetési, fűtési-világítási, takarítási, stb. szempontokból is. Ehhez képest nálunk nem ezek, hanem —és sajnos Szabó Árpád tanulmánya is mintha inkább erre tette volna a hangsúlyt!— a pedagógiai —felnőttnevelési— irányítási szempontok voltak az elsődlegesek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy az intézmények "létrehozásában" nem ez, hanem a divat és a tanácsi irányítás érdekei domináltak. Vas megye mind a 26 általános művelődési központja már meglévő és széttagolt létesítményekben létesült és működött; erre a célra, komplex módon hasznosítható épület egyetlen egy sem épült! A problémát csak fokozta, hogy még tárcán belül sem sikerült közös nevezőre jutni — s a jövő szempontjából ez is fontos tanulság— az óvoda és az iskola, ill. a művelődési központ és a könyvtár eltérő pénzügyi jogszabályok szerint működött, egységes és ezért takarékos gazdálkodás nem alakulhatott ki. Szabó Árpád becsületesen megírta, hogy Vas megyében felülről szorgalmazták az általános művelődési központok létrehozását, s nemcsak a tárgyi, de a személyi feltételeket sem vették komolyan. Másként fogalmazva: a szellemi előkészítés sem | történt meg, s az csak természetes, hogy ahol az épületadottságok is hiányoznak, ott az irányítás kerül előtérbe, s a továbbra is külön intézmények együttműködését hangsúlyozzák, s a kívánatos integrált intézmények nem is jöhettek létre. Emiatt aztán országosan és Vas megyében is az intézménytípus története a konfliktusok történeteként is bemutatható. Ezek részletes tárgyalására itt nincs mód. Ezért most csak jelezzük, hogy a téma egyik szakértője szerint háromféle konfliktuscsoport különböztethető meg: a környezettel való, a szervezeten belüli konfliktusok, s végül konfliktusokat teremthet az ÁMK-kat támogató szakmai ellátóhálózatok eltérő érdeke. Minden bizonnyal valós tényezők is közrejátszottak itt, de valószínűleg sok ellentét és konfliktus feloldható lett volna, ha az elmúlt évtizedek szelleme az érdekérvényesítést, s nem azok homogenizálását tűzte volna célul, s nem felülről diktálták volna egyaránt a pedagógiai és a közművelődési koncepciót. Ezért a jövőre tanulság, hogy az a helyes, ha az általánosművelődési központ pártsemleges magatartást foglal el, ill. egyformán helyet ad a különböző érdekek megnyilvánulásának, egyformán ellátja információkkal és szolgáltatásokkal az eltérő szellemi és társadalmi érdekeket hordozó csoportokat. 93