Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - Tilkovszky Lóránt: Kiss János nyugalmazott altábornagy tanulmánya Magyarország honvédelmi helyzetéről 1942. novemberében

/7. A honvédség pillanatnyi állapota A honvédségnél tiszthiány van. Különösen az alsó tiszti fokozatokban - századostól lefelé - mutatkozik a hiány. E tekintetben a gyalogság van a legrosszabb helyzetben. Igen gyakori, hogy egészen fiatal hadnagyok, sőt a hivatásos állományba átvett fiatal zászlósok alosztályparancsnokok. Nem rendelkeznek sem a szükséges élettapasztalattal, sem a hivatás követelte gyakorlati tapasztalattal. Márpedig mindkettő nélkülözhetetlen az alosztályparancsnoki hatáskör betöltésénél. Ezen körülmény és a hivatásos tisztikarnak a két világháború közötti időszak rendszerében gyökerező egyéb fogyatékossága megfelelő körültekintő és céltudatos vezetéssel aránylag még könnyen megszüntethető. Következményeiben igen komoly jelenség azonban a hivatásos tisztikar politizálása, jobban mondva: behódolása egy idegen, egyoldalú porosz-német szellemiségnek! Ez a tünet a hivatásos tisztikarban jellegzetes, széles rétegében rendfokozati különbség nélkül felismerhető a vezérkari- és csapattisztek körében egyaránt. Azt mondhatom, hogy ez a szellemiség meggyőződésszerűen és céltudatosan jut kifejezésre éppen a tábornoki- és törzstiszti-kar, nemkülönben a vezérkari tisztek széles rétegében. Ez egy annyira feltűnő jelenség melynek természetesen mélyenfekvő okai vannak. Az okát ennek a feltűnő jelenségnek nem lehet kizárólag a vérségi kapcsolatban megállapítani, bár tagadhatatlan, hogy a származás is befolyással volt. Hiszen ez az idegen szellemiség tapasztalható kétségtelenül magyar származású egyéneknél is, viszont vannak, kik német származásuk ellenére sem azonosítják magukat a porosz-német szellemiséggel. Éppen ezért szükségesnek tartom megvilágítani azt a folyatnatot, mely előmozdította ennek az idegen szellemnek rohamos térhódítását tisztikarunkban. Szükségesnek tartom ezt azért, hogy az okozat megszüntetésének hatásos eszközét megállapíthassuk. A nemzeti szocializmus uralomrajutása a Németbirodalomban hihetetlen módon öntudatosította a német népet. Rendkívüli erőfeszítéssel, áldozatkészséggel, lázas, céltudatos munka indult a német egység integritás és egyenjogúság helyreállításáért. A németfaji gőg világszerte felrázta, öntudatosította a németséget és államhatárokra való tekintet nélkül szellemileg és lelkileg egyesítette. Ezzel kapcsolatban a Németbirodalom egész szellemi, népi és gazdasági erejét a haderő felépítésére összpontosította, mert ebben látta a nagy célok megvalósításának nélkülözhetetlen eszközét. Már ekkor jelentkezett a honvédség tisztikarában a türelmetlen, lázas törekvés a honvédség korszerű fejlesztése érdekében. Sorsunk hasonló volt Németországéval, sokan éreztük, hogy nemsokára megindul harcunk az integritásért. Nálunk az integritásról szónokoltak, de egyébként ebben az időben semmi kézzelfogható sem történt, a szónoklatokat tett nem követte. A hivatásos tiszt úgyszólván a nemzet ütőerén tartja a kezét. Hiszen keze alatt megfordul a nemzeti társadalom jóformán minden férfi tagja, osztálykülönbség nélkül. Hivatásbeli kötelmei közé tartozik alárendeltjei életviszonyait megismerni, sorsukról, jólétükről gondoskodni. Tehát az évek során a hivatásos tiszt mély betekintést nyer a nép széles rétegeinek életébe, életviszonyaiba. A kép, melyet így nyertünk, bizony sokszor lesújtó volt. Hányszor kellett megállapítanunk például, hogy éppen a magyar nép fiai voltak fizikailag és szellemileg a legelhanyagoltabb állapotban. A honvédelemre való felkészülés nem a hadseregben kezdődik, hanem ezt megelőzően 16