Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

2. szám - ADATTÁR - Tilcsik György: Kossuth Lajos levele Wimmer Ágoston 1848. évi második londoni küldetéséről

Bankkal a valóban önálló és független magyar pénzügyek viteléhez elengedhetetlenül szükséges hazai bankjegyek kibocsátásáról, az adott sürgető helyzetben mégsem tekinthettek el a megszavazott összeg egészének vagy legalább egy részének kölcsönfelvétellel történő biztosításától. Wimmer Gottlieb Ágoston ekkor kilépve az önként vállalt politikai visszavonultságából Kossuthhoz fordult és felajánlotta, hogy ismét Angliába utazik, és kapcsolatai révén megkísérel kölcsönt szerezni vagy az azt biztosító megállapodáshoz szükséges előkészületeket megtenni. Kossuth örömmel fogadta a lelkész ajánlkozását, és 1848. július 29-én, Pesten kelt —pénzügyminiszterként szignált, de nem iktatott, tehát magánjellegűnek tekinthető— alábbi levélben közvetlenül elutazása előtt részletes utasításokkal látta el Wimmert: Wimmer Gottlieb Ágoston Úrnak Midőn az Ön ajánlkozását —amely szerint Angliába szándékozik utazni, hogy ott a Magyar Királyságnak nyújtandó kölcsönt biztosító megállapodás megkötéséhez nélkülözhetetlen előkészületeket megkezdje, és lehetőség szerint a szükséges teendőkben megállapodjon— köszönettel veszem, indíttatva érzem magam, hogy Önnek zsinórmértékül az alábbiakat hozzam tudomására. A magyar kormány havi 250 000-500 000 fontsterlinges részletekben adandó 3, legfeljebb 5 millió fontsterling kölcsön ezüstben történő felvételéről szándékozik megállapodást kötni úgy, hogy a kialkudott kamatokat és a tőke hátralékos részét meghatározott módon, félévenként esedékes törlesztésekkel 25-30 év alatt fizeti le. A kamatláb az 5 %-otnem haladhatja meg. A tőkevisszafizetés kétféle módon történhet. Vagy úgy, a) hogy az első 10, de legkevesebb 5 év után a hátralévő időben az azonos összegekrefelosztott tőke fél vagy egész évenként esedékes részletösszegekben készpénzben lenne kifizetendő. Vagy pedig úgy, b) hogy a tőke egy meghatározott és a kamatokkal egyidejűleg fizetendő évi 1-2 %os részletösszeggel kerülne kiegyenlítésre. A magam részéről az első változatot részesíteném előnyben. A kölcsön az államadósságokat terhelhetné és visszafizetését természetesen királyi szankció szavatolja, miáltal a hitelezők olyan, teljes bizonyosságot nyernek, amelynek teljesítésére a Magyar Királyság még soha nem vállalkozott. Amennyiben mégis fekvő záloghoz rakaszkodnak, úgy ezen célra a magyar sójövedelmek rendelkezésre állnak Magyarország Máramarosban 4 sóbányával —Rónaszéken, Sugatagon, Szlatinán és Királyvölgyben— bír, továbbá az egykori erdélyi országrészben 6 olyan sóbánya —Marosújvár, Désakna, Kolos, Parajd, Vízakna és Torda— van, amelyek a legtisztább kősót minden kívánatos mennyiségben szállítanak, és a bőséges kitermelés évszázadokra biztosítja a sóvári sólepárló működését, amely évente 130 000 mázsa

8 finom sót ad. A belföldi sóértékesítés Magyarországon és az ahhoz tartozó területeken évente 180 000 és 190 000 mázsa, amelynek legnagyobb részét saját források fedezik, és csupán egy 250-260 mázsát kitevő mennyiség származik kedvezőbb szállítási feltételek miatt Galliciából vagy tengeri sószállításból 79