Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)
2. szám - MŰHELY - Kollár Csaba: A német nemzetiség helyi szószólója -Bemutatjuk Unger Magdolnát
közművelődésének egy-egy területét. Nekem a helyi felnőtt tánccsoport szervezése és irányítása jutott. Sok, a faluban szolgáló határőr volt tagja tánccsoportunknak. Folyamatosan működött falunkban a színjátszás. Ferusz József, majd Dankovics Ferenc rendezői irányítása mellett háromfelvonásos darabokat adtunk elő. Az Erdészet szervezésében még Debrecenbe is eljutottunk. 1976-ban létrehoztuk a Rábafüzesi Asszonykórust, és azóta számtalan fellépés áll már mögöttünk. Feladatul azt vállaltuk, hogy a helyileg énekelt nagyon gazdag dalanyagot felelevenítjük. Hetven körüli dalt gyűjtöttünk össze két zenetudós segítségével. Sok értékes dalra bukkantunk, melyek szövegezése egyedi képet tükröz. « Visszatérve az iskolához elmondhatom, hogy a körzetesítések következtében az iskola tanulóinak létszáma 250 főre emelkedett, majd a 70-es évek végétől kezdve a tanulók létszáma rohamosan csökkent és bizony a pedagógus pálya sem volt vonzó a kis településeken. Nagyon sok képesítés nélküli nevelővel dolgoztunk, mely tanítványaink tudását negatívan befolyásolta. Ezért örültünk annak, hogy Szentgotthárdon megépül az új iskola és felső tagozatosaink ugyan olyan eséllyel indulnak a továbbtanulás utján, mint a városi gyerekek. 1985-től az új iskolában folytatok igazgatóhelyettesi tevékenységet. Unger Magda életpályája ezt követő időszakáról hadd beszéljek magam: Fiatalon neveztek ki az új iskola élére. Abban a pillanatban tudtam, amikor a feladatot elvállaltam, hogy csak tapasztalt, a gyermekekért rajongó, szakmailag jól képzett, emberileg humánus igazgatóhelyettessel tudom munkámat végezni. És Unger Magdolna ilyen ember. Szeretet, jóakarat sugárzik egyéniségéből. Nincs olyan szakmai, emberi cselekedete mely ne a jobbítás szándékát tükrözné. Szinte anyánk az iskolában: jön keres, kérdez, problémát vet fel, munkahelyi - egyéni kérdéseket old meg szerényen és természetesen. Munkabírása csodálatra méltó, nem ismer lehetetlent. Egy év után az iskolában is megalakította a német nemzetiségi énekkart, azzal a nem titkolt vággyal, hogy utánpótlást neveljen az Asszonykórus számára és elősegítse a német nemzetiségi tanulók identitás-tudatának erősödését. (E sorok újraolvasásakor döbbentem rá, hogy lelkesedéssel, pátosszal szóltam Magdi általam ismert életéről, de belátom utólag, hogy róla így is kell szólni.) Közéleti tevékenységének bemutatására ismét őt kérem meg: —Csendes, szerény falusi tanító voltam, nem nagyon figyeltek fel rám, tettem a dolgomat belátásom szerint. A hetvenes évek közepe felé a nemzetiségi kérdések előtérbe kerülésével a Német Szövetség Választmányi tagja lettem és a környék német ajkú lakosainak problémáit orvosolgattam. A németek által a háború után végig élt dolgok óvatosságra intettek mindenkit, így engem is. Megszoktuk, hogy vigyáznunk kell minden szavunkra. Idővel éreztem, hogy el kell mondani igaz problémánkat. A kirakat-politika kezdett szűnni, de még nem tudtuk elérni, hogy a közelben német nyelvű általános iskola működjön. —A Német Szövetség vállalta, hogy segít a német származású embereknek a kárpótlásuk rendezésében. Ebben a munkában vettem ki részem az utóbbi időben, közel 50 ember kárpótlási kérelmét segítettem és nem csak németekét. A nemzetiségi politika területén is újítani szükséges, de fiatal, agilis értelmiség hiányzik a kör67