Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

2. szám - MŰHELY - Unger Magdolna: Néhány gondolat a német kisebbségről

A történelemkönyvek tanúsága szerint a német telepesek zöme meggyökerezett itt, nagy részük megállta a próbát. A németek szorgalma, takarékossága közismert. A megtelepedéshez élvezett támogatás is hozzájárult ahhoz, hogy a német lakta települések szerte az országban fokról-fokra felvirágoztak. A németség további történelmi sorsa a magyarságéval azonos. A 300 éven át vagy még hosszabb ideig tartó együttélés során természetesen megindult a nyelvi asszimilálódás, és napjainkra elszomorítóan nagy mértékűre nőtt. De hála őseinknek, azért még ma is él e népcsoport, sőt ősi nyelve is megmaradt. Szólnom kell még a magyarok és a magyarországi németek együttélését drámaian megrázó időszakról a második világháborút követően. A hazai németség —egyes német anyanyelvű polgárának SS és Volksbund tagsága miatt— kétségkívül a kollektív felelősségrevonás áldozata lett. Az 1941. évi népszámlálásban magukat német nemzetiséginek vallókra németországi kitelepítés várt. Ugyanis 1944 végére nagyon megindult a németellenes kampány, és azok a magyarországi politikai erők, amelyek a német kérdés megoldását a kitelepítésben látták, az 1945. évi potsdami konferenciától erősítést kaptak. A konferencia ugyanis a német néppel szemben a kollektív felelősségrevonás álláspontjára helyezkedve intézkedéseket foganatosított a "Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon maradt német lakosságnak vagy egy részének Németországba való áttelepítésére vonatkozóan ...". 1945. december 29-én látott napvilágot a kitelepítési rendelet és két hét múlva a budaőrsi svábokkal meg is kezdődött az. A Vas megyei németeket 1946. áprilistól májusig telepítették ki Hadd idézzek néhány számadatot dr. Zielbauer György a "Magyarországi németség nehéz évtizede" című könyvéből: "... A kitelepítettek száma 2778 fő volt az alábbi községi bontásban: Kőszeg 448 fő, Pornóapáti 111 fő, Szentgotthárd 80 fő, Vasszentmiháty 15 fő, Alsószölnök 103 fő, Alsórönök 442 fő, Nemesmedves 210 fő, Szombathely 8 fő, Vaskeresztes 13 fő, Jakabháza 190 fő, Magyarbükk 33 fő, Rabaßzes 622 fő, Felsőrönök 503 fő." A Vas megyéből kitelepített németek zömében az NSZK-beli Bayern és BadenWürttemberg tartományokba kerültek. Néhány falu szinte kiürült. A kitelepítés Rábafüzest, Rönőköt, Nemesmedvest, Jakabházát érintette végzetesen. Nemesmedves azóta sem tudott magához térni: lakatlan település lett. A németek helyére magyar telepesek kerültek. Ez a tény új helyzet elé állította az ittmaradt néhány német családot és magát az egész falu közösségét is. Az ellentétek a "telepesek" és a "svábok" között csak generációk múltán szűntek meg. A kitelepítés és a második világháborút követő súlyos megrázkódtatások az itt maradt németséget befelé fordulásra késztette. A jogfosztottság pszichikai hatásai még a mai napig sem múltak el igazán. Pontosan ezért csekély része vallja magát német nemzetiséginek. Az eltelt négy és fél évtized alatt a németek, a nehéz körülmények között is, megőrizték identitásukat, felépítették a háborúban elpusztult falvaikat és szorgalmas állampolgárként kinyilvánították hazájukhoz való ragaszkodásukat. A vasi németek lakta falvak aprófalvas települések, az osztrák határ mentén feküsznek. A régi német jelleget megőrizték, de egyre több új ház épül bennük. A szép német parasztházak gondozottak, a környékük igényesen rendezett. Lakói 5S