Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

2. szám - MŰHELY - Bencsics Gyöngyi: Kulturális élet a Vas megyei horvát falvakban

BENCSICS GYÖNGYI KULTURÁLIS ÉLET A VAS MEGYEI HORVÁT FALVAKBAN "Mindenik embernek a lelkében dal van, És a saját lelkét hallja minden dalban, És akinek szép a lelkében az ének, Az hallja a mások énekét is szépnek "*• Mily szépen csengenek Babits Mihály szavai: élet—ének—lélek. Szinte megzendülnek a hangok, és fülünkbe suttogják azt a gondolatot: Légy nyitott a különböző népek, nemzetek kultúrájának befogadására, hiszen nem vagy egyedül! Jelen esetben a figyelmet a horvátok "ősi kincsei" felé fordítanám, pontosabban a Vas megyei grádistyei horvátok közelmúltját, jelenét és közeljövőjét vázolnám. Mely falvak tartoznak ide? Szentpéterfa (Petrovo Selo), Horvátlövő (Hrvatske áice), Felsőcsatár (Gornji Öetar), Narda (Narda), Horvátzsidány (Hrvatski Zidan), Ólmod (Plajgor) és Peresznye (Prisika).

2 Grádistye, grádistyei horvátok — sokak számára idegenül és furcsán csengő szavak. Mit jelentenek, mit jelölnek számunkra? "Ma a grádistyei horvátok elnevezés azokat a horvátokat foglalja magába, akik a XVI. század folyamán áttelepültek a mai Ausztria, főleg Burgenland/Gradiáce tartományi köztársaság területére. Tágabb és kulturális értelemben az egykori nyugatmagyarországi, szlovákiai és morvaországiai horvátok tartoznak bele."

3 Akár a német, akár a horvát elnevezés fordítását vesszük alapul, mindkettő várvidéket jelent. A csoport zöme az ausztriai Burgenlandban él, de egységes nyelvi és kulturális tömböt alkot a nyugati határszélen élő magyarországi horvátokkal. Az itt élő emberek "a horvát nemzetiség olyan csoportjának tagjai, akik a XVI. század folyamán elhagyták az őshazát, hogy északon, a Dráván és a Murán túli vidéken jobb életkörülményeket találjanak. Ez a nagyszámú, de heterogén néptömeg új életkörülmények között kezdi kibontakoztatni saját kultúráját, népszokásait, népviseletét, irodalmát, nyelvét és társadalmi szerkezetét."

4 Mivel nem etnikailag homogén területre léptek őseink, az anyaországtól távol estünk, s a fogadó ország hagyományai sem "hagyták hidegen" az ide települt embereket, ezért a folklór, de legfőképpen a nyelv megőrzése küzdelmes munkát jelentett és jelent ma is. Talán a kultúra az egyetlen, amely néhány évtizeden keresztül tartotta bennünk a horvátság tudatát, de rájöttünk, hogy ez kevés, hogy a nyelv ápolását, terjesztését kell szorgalmaznunk ezen keresztül is. A Vas megyei horvát falvak kultúráját vizsgálgatva kis gócpontok létrejöttét figyelhetjük meg. Ezek kialakulásában döntő szerepet játszottak a helyi pedagógusok, papok, illetve a "sajátjukért", nemzetiségükért lelkesedő emberek. "Élesztőként" mindenütt a tánccsoportok jelennek meg elsőként, majd belőlük vagy mellettük "nőnek ki" az énekkarok, tamburazenekarok, s a legutóbbi esztendőkben a 34