Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)
2. szám - MŰHELY - M. Kozár Mária: Mesélő tárgyak és emberek - Beszélgetés Krajczár Károllyal
azért eljött oda és mesélt. A kétvölgyi Tek Pista bácsi például már a halálos ágyán feküdt. De mondta, mondta a meséket s közben megfeledkezett a betegségéről. A kétvölgyi néni szintén beteges volt, de nagyon szeretett mesélni. Mostanában nincsenek ilyen jó mesélők, nem lehetne még több mesét gyűjteni? Sajnos azóta csak rövid történeteket, mondákat gyűjtöttem. Ezek megjelentek a Slovenski koledarban (Szlovén kalendáriumban). Egyre nehezebb meséket, mondákat gyűjteni. Melyik a legkedvesebb meséje? Mindegyik kedves, de kettő áll legközelebb hozzám. "A fekete báránynak nincs szíve" és a "Szép Vida és a királyfi". A könyv két kiadásban látott napvilágot. Milyen a visszhangjuk? Első alkalommal a könyvhéten rendeztünk egy bemutatót Apátístvánfalván. A résztvevők meg is vették az összes példányt. Akkoriban a gyerekek jobban ismerték a nyelvjárást és szívesen olvastak anyanyelvükön. A mostani —kétnyelvű— könyvben is sok nyelvjárási kifejezést őrzött meg a szlovén fordító. A magyar fordítás sajnos nem ugyanarra az oldalra került, így meg kell fordítani a könyvet. Az oktatásban használják a kétnyelvű kiadást? Igen. Amikor a népköltészetről, népmeséről tanulnak a gyerekek, akkor ezt a könyvet is beviszik a pedagógusok az órára. Nemcsak itt, Apátístvánfalván és környékén, hanem a többi szlovén faluban is sokan megvették a kétnyelvű könyvet. De az első kiadásnak, amelyben nyelvjárásban voltak lejegyezve a mesék, nagyobb volt a sikere. Számíthatunk egy harmadik könyvre is, mely a többi falu meséivel, mondáival kiegészített gyűjtemény lesz? Ehhez idő kell. Az utóbbi években szlovén tankönyvek írásával voltam elfoglalva. Orfaluból van egy-két mondám, s az összes szlovén faluban szeretnék gyűjteni. A Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia is felkért egy kötet összeállítására. 28