Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

2. szám - MŰHELY - Szabó László: A nemzetiségekről - honismeret ürügyén

MŰHELY SZABÓ LÁSZLÓ A NEMZETISÉGEKRŐL - HONISMERET ÜRÜGYÉN A Vasi Honismereti Közlemények jelen számában megyénk nemzetiségi honismeretéről és annak jeles munkásairól olvashatnak az érdeklődők. Csak örömmel tudom üdvözölni a szerkesztő bizottság döntését úgy is, mint a Honismereti Egyesület elnöke, s úgy is mint akit korábbi és jelenlegi munkája több szállal köt össze a nemzetiségiekkel; a nemzetiségek problémáival; s mint aki ebből következően néhány kérdéshez írásban hozzá is szólt. Amikor a kéziraton dolgoztam, zaklatott feszültséggel hallgattuk a híreket Szlovéniából és Horvátországból, aggódtunk és fohászkodtunk Kórógyért és Szentlászlóért, ésszel fölfoghatatlan döbbenettel vettük tudomásul, hogy öli a szerb a horvátot, a szlovén a szerbet. A jugoszláviai események kissé háttérbe szorították az egyéb, a nemzeti —nemzetiségi— gyűlölködésre, szembenállásra visszavezethető konfliktusokat: a romániai nacionalisták támadását a már megtépázott erdélyi magyar iskolaüggyel szemben, a szovjetunióbeli permanens viszálykodást. Pedig valamennyi esemény ugyanarra a tényre figyelmeztet: a nemzetiségi kérdés századvégünk globális kérdésévé fejlődött. Aligha tudná valaki is megmondani, hogy a világ több mint 200 országában hány nemzetiségi illetve etnikai kisebbség él az államalkotó többségi nemzet mellett. Nemzetiségkutatóink által becsült adatokra hagyatkozhatunk, amelyek szerint az a szám bizonyosan meghaladja a kétezret, egyesek szerint közelebb áll a háromezerhez. Sokáig tartotta magát az az elképzelés is —itt-ott még ma is felröppen —, hogy a civilizáció térhódításával, amikoris formálissá válnak az államhatárok, amikor szabadon áramlik tőke és kultúra, amikor felerősödik a területi migráció; automatikusan veszít jelentőségéből az etnikai hovatartozás, és oldódnak meg a kisebbségi ellentétek is. Be kell látnunk (és ezt a napjainkban zajló sajnálatos események csak alátámasztják), hogy nincs olyan ideológia, nincs olyan politikai konstelláció, amely átvehetné az emberi közösségek nemzeti alapon történő szerveződésének szerepét. Nem volt, nem lehetett képes erre a szocializmus sem, amelynek lenini nemzetiségi politikájában —sok megtévesztő ill. pozitívnak tűnő részeleme alapján— bizodalmunk volt, amely azonban végsősoron a kommunisztikus jövő képében összemosta a nemzeti különbségeket is. A magyarság számára a nemzeti-nemzetiségi kérdés különösen hangsúlyos kérdés. Őseink vándorlásai végpontjaként olyan térségben telepedtek le, amely mind a kelet-nyugati, mind az észak-déli népmozgások metszéspontjában volt. A honfoglaláskor itt élő —többnyire szláv— népek vagy elmenekültek a "magyarok nyilai" 13