Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

1. szám - Ács László: "A nagyálmú diák" - 100 éve született Kocsis László

A gimnázium utolsó esztendejében történt valami, ami lelki megrázkódtatást idézett elő nála. Tanulásban jelentősen romlott. Érettségi bizonyítványa igen szomorú képet mutat. Az 1910. június 22-én letett érettségi eredménye: Magyar : elégséges (!) Matematika : elégséges Latin : elégséges Fizika : elégtelen (!) Történelem : jó Hogy az érettségi előtt mi történt vele, arról nincs adatunk. A "költőség" bohémmá tette, könnyelművé, mint illett akkoriban ezt a kettőt összekapcsolni? Vagy az újságíró pálya felé kacsingatva nem tartotta fontosnak a tanulást? Ki tudja. Az elégtelen érettségi útját szegi annak, hogy ebben az évben bárhol folytassa tanulmányait, bár szeptemberben Győrben sikeresen vizsgát tesz. Mint "befutott költő" keres helyet magának. Valamelyik szombathelyi újságnál szeretne elhelyezkedni, de fél az újságírói robottól, mert munkájának művészi értékeit félti tőle. Hugó barátja így biztatja: "Először végezzünk az állásokkal. A Lingauernél csak augusztusban lesz üresedés. De a Gesznerhez jöjj el. Nézd, amit te szolgai munkának nevezel, azt itt minden újságíró megteszi. Ertem irtózásodat. De látod, akárhova mégy, sajnos mindenütt csalódni kell. Utóvégre is nem önmagunk miatt leszünk szolgák, hanem az Élet szorít rabigába."

8 Hogy a gondolat nem hagyja nyugodni, annak bizonyítéka: most már cikkeket is küldözget az újságoknak iskoláról, társadalomról, kultúráról. Új hatásként jelentkezik költészetében a "szelid nyugatosokkal" rokon katolikus Harsányi Lajos. "A nyárfákon túl már minden homályos, Lila köd úszkál a kék hegyek fölött. Érzem, nálatok haldoklik a város... A kis könyökutcák fényben állnak, Mélabúsak a mentás ablakok, Nálatok már vége az idei nyárnak. (Szeptember fele) Eddig semmi sem utalt arra, hogy vonzódna a papi hivatáshoz. Verseiben sehol nem kerül elő ez a gondolat, s a papi pályára bejutni sem volt könnyű. Az eredményei gyengék voltak. Amiben kiemelkedett iskolatársai közül - a költői tehetség nem éppen szemináriumba volt jó ajánlólevél. A rendkívül érzékeny lelkű fiatalember, aki hajlamos volt a búskomorságra, önbizalom vesztésre, mégis arra gondolhatott, hogy a durva világból való kivonulás, Isten szolgálata megnyugvást hozhat számára. Kocsis 1911. szeptember elején Veszprémbe indul a szemináriumba, s ezzel életútja sorsdöntő s végleges fordulatot vesz. "És útba kezdtem pöttön bujdosóként És elbúcsúztam hosszan, könnyesen... A szeptemberi égen szürke felhők folytak, Mint őszi estén köd a vizeken.