Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

2. szám - Varsányi Péter István: Széchenyi István és Vasvármegye -Vázlat

másnap már Ikerváron tárgyalt Batthyány Lajos gróffal. Ikervár még egyszer szerepelt utiprogramjában: 1844. április 8-9-én itt tárgyalt Batthyányval és Deák Ferenccel, de már a "két garasos" felhívásról. (Naplójából: "Deák és én ... nem remélünk semmit —egyáltalán nem táplálunk illúziókat— mégis patrióták vagyunk"). A Szederegylet szervezésekor Széchenyi nemcsak arisztokratákra, módosabb polgárokra gondolt, számításba vette a települések kollektív csatlakozásait is (mint ahogy tette 1841-ben Sopron, később Kőszeg városa). Gyöngyösapátiból írta Vidos Józsefnek 1841 októberében: "...igen jól fejlődnek dolgaink ... ha Ön tán néhány nemesi és pór községet rá bírhatna, hogy 10 forintonként írna alá ... igen igen köszönném". Az igazság azonban az, hogy a bizonytalan tőkemegtérülés miatt az egylet tagjainak vállalkozási kedve fokozatosan csappant, 1843-ban például a kezdeti felbuzdulás már a múlté. Az eredmény —látszólag— néhány szederfa a vasi településeken, a soproni-győri országút mentén (Széchenyi szavaival: "... tétova nélkül el lehet mondani: jól el van ültetve a plánta"). Nem becsülendő azonban le az erkölcsi siker: "... mi Sopron és Vas vármegyeiek... némileg fellármáztuk honunk nem egy vidékét" (1842. július 25.). 3. Vas vármegye, a vasiak és Széchenyi István gróf kapcsolata nemcsak az érintkezések, találkozások közvetlenségében, hanem indirekt formákban is megnyilvánult. A reformpolitikus Széchenyi vizsgálódásainak, terveinek hatóköre országos méretűvé szélesedett, de abba szűkebb pátriánk, Vas megye is helyet kapott. Lemondva a teljesség igényéről, csupán két szegmentet emelünk ki. Fogadjuk el, hogy Széchenyi egyik legismertebb (és legmaradandóbb) létesítése a Magyar Tudós Társaság. A nemzeti érzés és a nyelv terjesztésére és művelésére szolgáló intézmény 1830. november 17-én tartotta az első igazgatótanácsi ülését, s választotta meg elnökét (Teleki József gróf) és másodelnökét (Széchenyi István gróf). A Tudós Társaságnak nemcsak világi, hanem szép számmal egyházi tagjai is voltak, köztük vasiak, szombathelyiek. A bölcseleti osztály tudósainak társaságában találjuk Szilasy János szombathelyi áldozópapot, teológiai tanárt; a matematikai osztályban Bitnicz Lajos egyházmegyei áldozópapot, a líceum mennyiségtan tanárát; levelező tag lett Szalay Imre egyházmegyei áldozópap, teológiai tanár. "Közlekedések nem képezik az országok velejét ugyan, de csak olly hatásuk van, mint valami élő test vérereinek" - írta Széchenyi 1848 januárjában (A magyar közlekedési ügyről). Azokban a napokban, mint a Helytartótanács Közlekedésügyi Bizottságának elnöke kapott megbízást egy közlekedési terv kidolgozására; megvalósításáról (1848: XXX. te.) viszont már mint miniszter intézkedhetett. Pillantsunk bele Széchenyi nagyszabású elképzeléseibe, költői álmaiba! A tervezett Budapest—Székesfehérvár—Siófok —Fiume vasút egyik mellékága Sopronból indulva Vas és Zala vármegyéken áthaladva —mintegy 21 mérföldet téve meg— Nagykanizsánál csatlakozna a főpályához. Jelentőségét az biztosítaná, hogy a "Bécstül szétágazó vasútvonalok egyikével egyesül, ennélfogva a honban is kettős, és európai érdekűvé lesz". A vaspálya — "... melly Szombathely városon keresztül Kőszeg, Zala-Egerszeg környékén vonul el" — Sopron, Vas és Zala megyék 4