Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1991. (Szombathely, 1991)

2. szám - Varsányi Péter István: Széchenyi István és Vasvármegye -Vázlat

Széchenyi István gróf a filozófiai tanfolyam teljes anyagából kitűnő eredménnyel felelt meg (1808. november 8.). Tanulmányaira a felnőtt Széchenyi szigorú kritikával emlékezett vissza. (A jelenség nem ismeretlen nála: szeretett mindent színéről is, visszájáról is szemügyre venni.) Más nemzetek az élethez, az idő szükségeihez szabják nevelésüket —írta 1835-ben — , addig a "szegény Magyar" húsz évi tanulás után (s itt a személyes élmény bukkan elő) "habár mindig első eminens volt is", szinte semmi hasznost nem tud (Hunnia). A bíztató tanulság: "Jó népiskolákra van a hátramaradt népnek legnagyobb szüksége"; s a mardosó ellenvélemény: "Nem ismerek azonban egy olyan iskolát sem, a milyet óhajtok és el tudok képzelni" (Napló). Mert "...minden examen után —vélekedik immár Döblingben— elmulhatatlanul stereotip ezen nagy igazság vagy jobban mondva óriási hazugság ragyogott tanodái bizonyítványom lapjain: calculum eminentiae mermit. És ha nyilvános tanodába járok, ilyes történhetett volna-e ?" Szerinte ugyanis, ha nyilvános iskolába járt volna, tudása csupán a szamárpadra lett volna elegendő (Önismeret). 2. 1840-ben a "nemzeti haladás Nagy Mestere" —ahogy a vasi alispán, Vidos József nevezte Széchenyit — új vállalkozásba kezdett. Sopron és Vas megyékben olyan társaságot kívánt létrehozni, amely a "selyem és közvetve szederfa tenyésztését" vállalja magára. Az első lépés a "talaj" előkészítése volt: leveleivel mindenekelőtt arisztokrata ismerőseit (például: Batthyány Fülöp herceget), megyei tisztviselőket (Vidos József) igyekezett meggyőzni vállalkozása előnyeiről. Számunkra tulajdonképpen a távlati cél érdekes: "...oly intézet lép életbe — mely a kor legkülönb és szétágazóbb lakosait összesíti egybe, és legyenek ezek csak összevetve, mi nem egyéb mint kötelék, s Magyarország előmenetele bizonyos" (Társalkodó, 1841.). A cél tehát itt is az, ami annyi más vállalkozásnál: nemzeti koncentráció — a polgári haladás szolgálatában. A két megyét érintő egyesület első közgyűlését 1841. május 10-re tervezték, csakhogy bizonyos zavaró körülmények jelentkeztek Vasból. Széchenyi fülébe jutott Erdődy Sándor gróf megjegyzése, miszerint e megye nemesei az egész dologról semmit nem tudnak, különben is neheztelik, hogy a választmányban egyetlen Vas megyei sincs. Ezért döntött úgy, hogy a legelső közgyűlést "Vas vármegyének előleges megkérésével és megegyezésével" tartanák. Ahhoz viszont időre van szükség, így 1841. május 22-én csak "előleges közgyűlést" tartottak, a rendes közgyűlésre július 26-án került sor Sopronban. A Sopron-Vasi Szederegylet ideiglenes választmányának Széchenyi István lett az elnöke, Vast Vidos József alelnök képviselte. E választmány tagjainak listáján olyan neves vasiak is szerepeltek, mint Batthyány Lajos, Békássy Imre, Bezerédy László, Erdődy Sándor, a Chernél család három tagja, Ernuszt József, szentgyörgyi Horváth János, Szabó Miklós, Tatay János. A májusi előleges közgyűlésen 212 személy írta alá az alapító okmányt, s mintegy 4140 pengő forinttal kezdte meg munkáját Széchenyi Szederegylete (Napló). 2