Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

ADATTÁR - Gróf László: Néhány gondolat a térképek és a helytörténet világából

GRÓF LÁSZLÓ NÉHÁNY GONDOLAT A TÉRKÉPEK ÉS A HELYTÖRTÉNET VILÁGÁBÓL Mint térképgyűjtő és helytörténész gyakran tűnődtem azon, hogy a helytörténészek közül miért is használják tudományos dolgozataikhoz oly kevesen a térképeket, akkor többnyire csak mint illusztráció, jóllehet a térkép gyakran forrása hasznos információknak, melyek érdekes és értékes adatok, összefüggések feltárásához vezetheti a kutatót. Míg a térképgyűjtőt elsősorban a térképek fizikai állapota érdekli, s a fő hangsúlyt a térképek előállításának módjára, technikájára, a térkép anyagára helyezi, vagy a vízjelek érdeklik, addig a történész és a helytörténeti kutató érdeklődése a térképek tartalma felé irányul. Azonban mindkettőt kell, hogy érdekelje a társadalom, melynek termékét és hagyományát őrzik és tanulmányozzák. Magam Angliában Oxford közelében élve végzek helytörténi kutatómunkát, így tapasztalataim is elsősorban a szigetország viszonyaira vonatkoznak. Mint térképgyűjtő, már negyedszázada próbálom összegyűjteni a történeti Magyarország és Erdély térképeit, melyek nagy mennyiségben jelentek meg Nyugat-Európában az évszázadok folyamán. Az első térkép-lapokat még a hatvanas évek elején vásároltam egy portsmouthi galériától: Abraham Ortelius 1696-os "Hungáriáé Descriptio"-ját és John Speed 1627-ben kiadott "Map of Hungari"-t. Azóta a gyűjtemény szépen terebélyesedett, s ennek egy része került "Carta Hungarica" névvel a sárvári Nádasdy-várban felállított állandó kiállításra, mely 1988 augusztusában nyílt meg. Érdekes, hogy nincs nagy különbség a magyar és angol helytörténészek problémái között, amelyeket a térképek használata közben felfedeznek. A térképen található információk viszont egyértelműen segíthetik munkájukat. A térképek vélt vagy valós hiányai és hiányosságai egyaránt okoznak bosszúságot mindkét ország kutatóinak. Szándékosan írtam vélt hiányról és hiányosságról, hiszen gyakran olyan térképek is rejtőznek a térképtárak és levéltárak hatalmas anyagában, melyek az első néhány látogatás alkalmával nem kerültek a kutató kezébe és felfedezésük több időt igényel Érdekes szem előtt tartani, hogy sem a térképek, sem az egyéb okiratok eredetileg nem a történészek és helytörténei kutatók számára készültek, Emiatt gyakorta vetik a XVI-XVII. századi térképkészítők szemére, hogy nem jelölték az utakat térképeiken. A XX. század "utazó" ember - akinek számára ez nagy hiányosságnak számít megfeledkezik arról, hogy akkor talán nem is volt szükség az utak megjelölésére, mivel helybeliek tudták, hogy melyik úton kellet menni egyik faluból a másikba, egyébként is csak egy út volt, az is többnyire rossz és csak a nyári szárazságban, Vagy a téli fagyok beálltával volt járható. Az utak iránya és szélessége állandóan változott a kátyúk nagyságától és a csapolatlan mocsarak kiterjedésétől függően. Egy XVIII. században készült országleírásban ezeket olvashatjuk: "Sárvárról az út Sopron felé Somgiem-be (Sömjénbe) vezet, ez országút és jó állapotban van. Ezután az országút a gáton át a Göns (Gyöngyös), Raab, (Rába) és Herpenyő felett az erdőn át (Nagy) Sitkére és Somonira vezet, az utak nagyon rosszak. Az Asszony Fára vezető út végképp rossz és a Kandertól és a majorságtól nem messze az áthaladás nagyon 92