Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

ADATTÁR - Kiss Gábor - Tóth Endre: Zalák Árpádkori vára

Miután kijelölték a vár helyéül szóbajöhető, kb. 20 m átmérőjű területet, ennek közepére a természetes humusz fölé nagyobb mennyiségű kavicsot hordtak, nyilvánvalóan a központi épület jobb megalapozása érdekében. Mivel a vár területének DNy-i széle, az őshumusz lejtését figyelembe véve, azelőtt holtág lehetett, itt földbevert cölöpökkel rősítették meg a talajt, hogy az elbírja majd a fölé építendő, várat kerítő építmény súlyát. Ezek után körben kiásták a mintegy 2 m mély, lapos aljú árkot. Ezzel a mélységgel egyben a talajvíz szintje alá jutottak és így az árokban még a legszárazabb időben is jó félméteres víz állott. Az árokból kikerült agyagos föld javarészével felmagasították a belső területet, de jutott a kiásott földből az árok külső oldalára is, ahol kis töltést emeltek belőle. Amikor készen voltak a vár belső területének elegyengetésével és tömörítésével, kijelölték az építendő faépületek helyét. Tervezett falaik vonalát sekély alapozási árokba döngölt, és egy közeli római villából ideszállított csatári kövekkel, téglákkal, tetőfedő cserepekkel alapozták meg. Ezt követően nekiláttak a vár fából ácsolt, boronaszerkezetű épületeinek elkészítéséhez. Boronaszerkezetre utal a várárokban talált egyik csapolt tölgyfa(?) gerendán kívül az a tény is, hogy eddig az épületekkel kapcsolatba hozható cölöpöket, vagy cölöplyukakat nem találtunk. A fellelt nyomok alapján nagyjából a vár közepén állt a kb. 6x9 m alapterületű torony, DNy-i sarkában kemencével vagy tűzhellyel, melynek vörösre égett omladékát megtaláltuk. A torony belsejében és körülötte is több vasszög hevert, valamint egy vaspánt darabja, ami talán ajtóvasalás volt. Ennyi maradt tehát a minden valószínűség szerint emeletes lakóépületből, amely egykor otthont adott a várúrnak és családjának. Avar védhető területét egy gyűrűszerű, belül szükségképpen helyiségekre osztott épület kerítette, amelynek külső oldala képezte magát a várfalat. Ennek egyik oldalán (feltehetően a nyugatin vagy a délin) ott volt a kapu a híddal, melynek pontos helyét eddig még nem találtuk meg. Ebben, a közvetlenül a várárok belső oldalán futó, 2,5 m szélességű kerítőépület egyes helyiségeiben voltak minden bizonnyal a raktárak, istállók, esetleg szállások is. A vár kultúrrétege 40 cm vastag, ami hosszabb ideig tartó lakottságra utal. Pusztulási réteget nem találtunk, ami azt valószínűsíti, hogy a már funkcióját vesztett, lakatlanul álló, düledező építményt lebontották. Megújításnak vagy újjáépítésnek nyoma sincs. A még használható vagy csak éppen tüzelésre alkalmas faanyagot és a használati tárgyakat elszállították. A néhány árokba csúszott gerenda kiemelésével már nem vesződtek. A napvilágra került nagy mennyiségű kerámia és fémanyag a kutatás befejezetlensége miatt nincs még elemezve és kiértékelve. Annyi azonban már így is bizonyosnak látszik, hogy a leletek többsége a 13. sz.-ból való. Sajnos érmet mindezidáig nem találtunk. A vár vizesárkában megmaradt faanyag azonban, reméljük alkalmas dendrokronológiai vizsgálatok elvégzésére. Ideális esetben meghatározható ily módon a fák kivágásának éve, azaz várunk építésének pontos ideje is. Terepbejárásokat végeztünk a vár környékén is. A Sorok árterét DNy-i oldalon kisérő domboldalon, a Csikorgó-ér két partján Árpád-kori telepnyomra bukkantunk. A szántás után gyűjthető edénytöredékek jórészt megegyeznek a várban találtakkal. Várunk tehát már eddig is várakozáson felüli adatokkal és leletanyaggal szolgált. Ezek után már csak annak tisztázása, ill. bizonyítása van hátra, hogy megkutatott várunk azonos-e az oklevélben szereplő várral, pontosabban várhellyel? Erre a kérdésre a birtoktörténeti adatok adnak felvilágosítást. 80