Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

ADATTÁR - Takáts Géza: Ami egy gyártörténetből kimaradt

vannak.) A lakásokhoz tartozóan volt egy teljesen külön, az udvar felöli feljáróval megközelíthető un. vendéglakrész ( 2 szoba, teakonyha, fürdőszoba, WC), ahol a család nem Kőszegen lakó tagjai szoktak megszállni, amikor látogatóba jöttek. Ezt a lakrészt a háború utolsó heteiben "illetékesek" lefoglalták Veesenmeyernek, aki akkor nemcsak a német nagykővet volt, hanem Hitler teljhatalmú magyarországi megbízottja. Ez az ember, noha időközönként itt lakott és a nyilas "főtestvérek" ilyenkor itt nyüzsögtek, Czeke urat nem ismerte. Természetesen Czeke sem őt (legalább is személyesen nem). Történt pedig egyszer, hogy az Öregúr a portást valakiért elküldte az üzembe és ő maga ült a portás helyébe. Az üzemből jöttem befelé, Czeke ur odahívatott magához és valamiről kérdezett. Amint így beszélgettünk, jött Veesenmeyer, hogy kimenjen a kapun. Czeke úr, mint portás, kulcsokkal a kezében természetesen előzékenyen ajtót nyitott és a teljhatalmú germán ÍO Pengőt nyomott a méltóságos kormányfőtanácsos úr kezébe! Mondanom sem kell talán, milyen kínos helyzetben voltunk mindketten: a főnök ÍO Pengő borravalóval a kezében és én a beosztottja, aki ezt láttam. Szerencsére pillanatokon belül visszajött az igazi portás és Czeke úr - most már kicsit feloldottan nevetve - átadta neki a pénzt ezekkel a szavakkal: "Bár én nyitottam ajtót, ez a pénz mégis magát illeti." * * * Amikor 1936-ban felvételt nyertem a gyárba, kezdetben amolyan "Mädchen für alles" voltam. Bár kaptam egy, az érettségihez "illő" meghatározott munkakört (raktárkönyvelés), mégis munkaidőm jó része abban merült ki, hogy különféle feladatokkal a városba küldtek (Járásbíróság, Szolgabíróság, Telekkönyv, Takarékpénztár, stb.) Már az első ilyen alkalommal meghagyta a cégvezető - később igazgató - ifj. Czeke úr, hogy mielőtt a városba mennék, jelentkezzem a "méltóságos" asszonynál" nincs-e valami elintéznivalója a városban. Általában mindig volt: ilyenek pl. "hozzon két gombolyag fehér cérnát a Nussbaumtól", vagy "Menjen a Takarékba, ezt a százast váltsák fel apróra." Egyik alkalommal, mégpedig éppen szombati un. hetipiackor azt a feladatot kaptam, hogy "hozzon a Róthtól 15 dkg. babkávét." Róth Sándor bácsi üzlete zsúfolva volt falusiakkal. Ezért, amikor odaszóltam neki, hogy mit akarok, a kávét hirtelenében egy darabka újságból "formált" zacskóba tette. Amint ezt így átnyújtottam, a méltóságoa asszonynak, így szól: "Ez nem az a kávé, amit mi szoktunk inni, vigye vissza és mondja meg a Róth úrnak, hogy azt adja, amit mi használunk." Visszamentem hát és mondom Sándor bácsinak, hogy mi a baj. Mire a jó Sándor bácsi a pult alól elővett egy finom cégjelzéses zacskót, az egész kávét átöntötte és azzal bocsátott útnak:" Nyugodtan tessék ezt elvinni, nem lesz semmi baj." Valóban nem is volt, mert ahogy átadtam a kis csomagot "látja ez az a kávé, amit mi szoktunk használni" jelszóval elvonult a szobába. * * * A társas cég másik tulajdonosa Hohenberg Rudolf osztrák gyáros volt. Ő volt a cégnél a textil-szakember, de mint kereskedő is kiváló, és mint ember igazi européer volt. Nagyszerűen beszélt magyarul is. Én magam abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy 1941-1942. években közvetlen mellette dolgozhattam Budapesten. Rengeteget tanultam tőle, amit annak is köszönhetek, hogy bizalmába fogadott. Éreztem mellette, hogy akarja, hogy minél többet elsajátítsak a szakmából, annak minden egyes fázisából. Ezért aztán igen megörültem, amikor egy furcsa véletlen folytán megtudtam, hogy zsidó létére biztonságban van és amikor 1945. május 9.-én elsőként feljut71