Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

MŰHELY - Nagy Zoltán: Az Őrség néprajzi gyűjteményének létrehozója. Bemutatjuk Gellértné Szikszay Editet

A múlt emlékeiből tanár képében. Ezt az értékmentő erőt képviselte itt Szikszay Edit is, előbb iskolai gyűjteményt, majd a muzeológusok biztatására falugyűjteményt hozva létre. Egyéni sorsa a gyűjteményi anyag sorsával volt közös. A hatvanas évek eleje a fellángolások kora volt, a jó szó ekkor még reménykeltőén vitte előre az önszerveződésen alapuló gyűjteménygyarapítást itt és tágabb környezetében is. A pénzügyi és szervezeti "alultápláltság" azonban rövidesen lelohasztotta a mégoly vérmes reményeket tápláló aktív kezdeményezőket is. őriszentpéter egykor az élen haladt. Múzeumi csíra keletkezett itt, melyet indokolt a település e térségben ősidők óta betöltött szerepe is, ám a korai felbuzdulást a 70-es években a csendes hanyatlás korszaka követte. Hiába volt itt "múzeum", melynek nagy nehezen kiállítótere is akadt a helyi művelődési házban, sőt bérelt raktárral is rendelkezett, ha a hathatós szakmai irányítás helyett csupán formális segítséget kapott. A tudományos feldolgozás alapjait lerakták ugyan, s emiatt ez a gyűjtemény nem jutott a hasonlók szomorú sorsára - a megsemmisülés peremére-, hiszen leltárkönyvbe nyilvántartott anyaggal rendelkezett -. Mégis a pusztulás útjára lépett azáltal, hogy igazi tudományos programmal nem rendelkezett, nem rendelkezhetett. Az értékmegőrzést nem tudta az értékteremtéssel összekapcsolni, melyet - ma látjuk - csupán intézményi keretek között lehetett volna végrehajtani. Szikszay Edit mégis megtette, ami tőle telhető volt. Tehetséggel, jó érzékkel gyűjtötte a népi kultúra tárgyait, az Őrség szellemi értékeit. Az általa megmentett tárgyak száma több mint 700-ra tehető. Ez a szám még akkor is jelentős, ha tudjuk, közülük a mostoha tárolás következtében és más okok miatt sok megsemmisült. A sors úgy hozta, hogy a gyűjteményt 1981-ben fel kellett számolni Őriszentpéteren, mellyel akkor és talán ma sem ért egyet mindenki. A körmendi Rába Helytörténeti Múzeum, mint tájmúzeum kebelezte be, tartja nyilván, gondozza napjainkban is. A gyűjtemény értékét mutatja, hogy más gyűjteményeket kiegészítve darabjai alkotják a szentgotthárdi Pável Ágoston Múzeum "DNY-Dunántúl fazekassága" c. kiállításának gerincét, melyet 1983-ban létesítettünk, de ugyancsak belőle táplálkozik az 1985-ben "szülőhelyén" létrejött Őrség c. néprajzi kiállítás is, otthont adva más e területről származó darabokkal együtt a tárgyi anyag javának is. 19