Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)
MŰHELY - Boriska István: Egy korszak lezárult. A honismereti mozgalom Vas megyei közelmúltjáról
talni. Egyetértünk Für Lajossal, aki nemrég azt nyilatkozta: "A honismereti mozgalomnak azonban mindenképpen meg kell találni a kapcsolódási helyét, mert nagyon fontos funkciója van. Azt is mondhatnánk, hogy szinte egyetlen értékes kezdeményezése volt a Hazafias Népfrontnak" (Tér-Kép, 1990. márc.8.II.lo.22.o.). A honismeret helyét máris radikális társadalmi reformok készítik elő. Megszűnt az állampárt, és vele a pártállam. Vele a teljes kürű átpolitizáltság is, a hierarchikus akaratnyilvánítás és érvényesítés is. Vas megyében is megvolt erre a hajlam, magában a népfrontban is. S minthogy a mozgalom Vas megyei irányításában nem engedtük érvényesíteni a fent idézett konferencia több szempontból elhibázott állásfoglalásait, a honismerettől idegen szempontokat, úgy gondoljuk, hogy helyesen döntöttünk, amikor a nemzeti múlt oszthatatlansága mellett maradtunk politikai hitvallásunk szerint és nyújtottuk az állami intézményi keretek közt is elsősorban a szakszerűségi pártfogást az ügyszeretőknek. Ezért vezettük be a kihelyezett, "tájoló" munkabizottsági üléseket és konferenciákat pl. 1987: Sárvár, Szentgotthárd, Csepreg, 1988:Sárvár, Szentgotthárd, 1989: Körmend, Szentgotthárd. Ezzel elismertük, hogy annak több haszna van, ha mi megyünk a forráshoz. Ezért volt jelentősége az MMIK által vezetett júniusi felnőtt és ifjúsági honismereti táboroknak, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolával és a Zsámbéki Tanítóképző Intézettel való együttműködésnek, továbbá a Vas Megye Tanácsa Művelődési Osztálya, valamint a Vas Megyei Pedagógiai Intézet által működtetett honismereti és történelmi szaktárgyi felügyeleti rendszernek. A kiépülő helyismereti bibliográfiák mellett kétségtelenül rendkívüli jelentősége van a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban készült folyóiratrepertóriumoknak, köztük a VHK repertóriumának (VHK, 1986.1-2.171-188.0.), a Vasi Életrajzi Bibliográfia sorozatnak, a városbibliográfiáknak, a Kéziratok Vas megyéről lelőhelykatalógusnak stb., amelyek mind a nemzeti múlt és a szakszerűségi igény helyi példái. De ebben a felfogásban kell értékelnünk a legrégibb honismereti pályázati rendszert a Vas megyei néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázat sorozatát, a városok jubileumi pályázatait, a főiskola hely- és honismereti témájú tanulmányi versenyeit, az OTDK pályamunkákat és szakdolgozatokat, a gimnáziumi OKTV dolgozatokat és néhány történelmi fakultációs keretekben is oktató Vas megyei gimnáziumot pl. Kanizsai Dorottya Gimnázium. Azt hiszem, a Vas megyei és kőszegi levéltár meghatározó szakszerűségi támogatása és jelenléte a mozgalom irányításában és a szakintézetek között e két elv megőrzésében döntőnek bizonyult (VHK, 1984-1989 közt erről számos összefoglalásban, tanulmányban stb. tanúsítja ezt, továbbá Pedagógiai írások 1988.203-214.O.) S ebbe a körbe sorolnám a nyilvánosság legfontosabb Vas megyei fórumát, a Vasi Honismereti Közleményeket, amely kiváltképpen az 1985-re kiforrott formájában és szemléletében vált ennek a szolgálatnak avatott fórumává. 5. Egy korszak azonban végleg lezárult. 1989. szeptember 23-24-én Mosonmagyaróváron tartották a honismereti kiadványok szerkesztőségi konferenciáját. Itt már megfogalmazódott az, hogy a társadalmi reform, sőt csendes forradalom teljességgel átalakítják az eddig érvényes hatalmi, kormányzati, igazgatási és gazdasági struktúrát. De senki sem tudta volna megmondani, hogy ilyen gyors ütemben és ilyen méretekben. Két dologban azonban mindenki egyetértett. Abban, hogy az egyesületi jog alanyi jogon újra megengedi akár a honismereti önszerveződés megújítását, megszűnnek itt is a monopóliumok, s az önkormányzatokkal egy egész kormányzati szinttel lejjebb szerveződik újjá (pl. városok, községek) a honismeret irányítása, így a kiadványozás, a működés támogatása is. 16