Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

KÖNYVESPOLC - Feiszt György: Üdvözöljük sárvári testvérlapunkat!

ÜDVÖZÖLJÜK SÁRVÁRI TESTVÉRLAPUNKAT! Tizennégy évi szünet után ismét megjelent a sárvári Honismereti Híradó. 1976-ban értetlenül álltunk, hitetlenkedve hallottuk a mondvacsinált érvet: "papírhiány miatt" nem jelenhet meg tovább az addig hat évfolyamot megélt, gazdag tartalmával lelkes olvasótábort maga köré gyűjtött, szép terveket szövögető kis folyóirat. Szerencsére a "genius loci"-t, a sárvári honismereti szakkör ma már megyehatáron túl is ismert szellemét nem lehetett palackba kényszeríteni. A sárváriak lelkesedése, példája továbbra is tevékeny szerepet játszott a megye honismereti mozgalmában. Őszinte örömünkre szolgál, hogy Naszádos István szakkörvezető ismét a régi lendülettel vette vállaira a Híradó szerkesztésének munkáit és teremtette meg a lehetőségét annak, hogy a honismeret munkásainak évek során összegyűlt, kéziratban porosodó, íróasztalban elfekvő írásaiból a közeljövőben egyre több napvilágot láthasson. Az eltelt közel másfél évtized ugyanis nagy hiányt mutat. A vasi, vagy pláne az országos honismereti lap nem pótolhatta - nem is pótolta - azt a közvetlen kapcsolatot, amely a sárvári szakkör és a sárvári Honismereti Híradó között fennált és a lapot forgatva látjuk fennáll ma is. Deák Ferenc, Horváth László, Kajdi Ferenc, Mester Ferenc és Naszádos István megjelent írásai ezt igazolják. V Molnár Zoltán a sárvári könyvkiadás történetét, Söptei István és Dabóczi Dénes a Nádasdy múzeum gyűjteményeinek fejlődését tekintették át. A VII/1-2. összevont szám tartalma a honismereti szakkör krónikájával, az időközben elhunyt tagtársak búcsúztatójával zárul. Örömmel vettük kézbe a sárvári Híradót és gratulálunk az újraindításért vívott harc sikeréhez. Várjuk a folytatást a régi színvonalon. Örömünk csak akkor lenne nagyobb, ha a példán - amelyet ismét a sárváriak mutattak - kedvet kapva a többi elenyészett, elsorvasztott honismereti periodika is újra jelentkezne. Ezzel is bizonyítva, hogy a sokszor kézlegyintéssel elintézett, hamvába holtnak kikiáltott honismereti munka van, létezik és értékeket hoz létre. FEISZT GYÖRGY 153