Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

MŰHELY - Boriska István: Egy korszak lezárult. A honismereti mozgalom Vas megyei közelmúltjáról

Ilyennek minősíthető a Vasiak Baráti Köre, a Szombathelyi Szépítő Egyesület, a Kőszegi Baráti Kör, Őrségi Baráti Kör, Hegyháti Baráti Kör stb. honismereti tevékenysége. Ezek a körök még nem tudták ugyan kiharcolni függetlenségüket, de az a körülmény, hogy nem egy közülük gondolkodásuk, akció- és programterveik középpontjába helyezte a szűkebb haza története egy-egy fontos területét, az azt jelentette, hogy a szabad kezdeményezések és szerveződések útját akarták járni. Robbanásszerűen az itt lévő energiák 1989-ben szabadultak fel, de akkor már a pluralizmus adta keretek között, valamint a többpártrendszer lehetőségeiben. Az emlékezetes "Szombathely utcanevei" vita, az emléktábla, emlékhelyek kiváltképpen a második világháború emlékhelyreneszánsza persze nem korlátozódott a megyeszékhelyre csak. S várható, hogy eléri ez a revizióigény az elmúlt évtizedek szobor- és emléktáblakultuszát is, pl. Lenin-szobor, Vörös Hadsereg útja stb; (Éhen Gyula Kör, MDF, SZDSZ sajtó- és kiadványvisszhang, állampolgári kezdeményezések stb.). Ezek azonban igen jól mutatják azt az állampárti pressziót, amely eleve elfojtotta a másféle akarat megnyilvánulását a nemzeti, helyi, nemzetiségi, etnikai, jobboldalinak minősített polgári vagy éppen felekezeti viszonyokra is. 4. Azt meg kell hagyni, hogy a támogatás-irányítás állami szektorának azért számos érdeme van a honismereti munka és tevékenység egészében. Megyei szinten Vas Megye Tanácsa és annak művelődési, közgyűjteményi intézményei, a Vas Megyei Pedagógiai Intézet, a TIT, az SZMT és a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola képezték ennek bázisát, városi szinten a művelődési központok és könyvtárak, múzeumok és az oktatás közép- és alsófokú intézményei, vagy a helyben működő egyházi gyűjtemény. Ezek tehát nem társadalmi bázisok voltak, mint a HNF szervezetei. Az egyházi gyűjteményeket kivéve ezek valamennyien állami intézmények és szervezetek voltak a szó pártállami struktúrájának megfelelően. Hogy ma divatos a pártállam minden teljesítményét politikai megfontolásból rosszhiszeműen kezelni, annak az az oka, hogy pártállami totalitarizmus valóban mindenre rátelepedett. Nagyon nagy támadási felületet hagyott. De azért ez nem jelenti azt, hogy az elemzésben csakis negatívumokat látunk, hiszen magunk is részesei voltunk ennek a folyamatnak. Mégha a párton kívül is álltunk. Egyben sietek azt is hozzátenni, hogy ez az összefoglalás nem a szerkesztőbizottság vagy a honismereti munkabizottság kollektív munkája, hanem e kollektívák elnökeként vállalkoztam rá. A honismereti munkában való állami közreműködésről nagyon sokat lehetne mondani. Ezúttal mégis megelégszem egyetlen szemponttal, a honismereti munka állami szempontú intézményesítésének kérdésével. Ennek alapja az MSZMP KB 1974-es közművelődési határozatában, s főleg az 1976.évi Vtv.-ben, a közművelődési tőrvényben vannak lefektetve. Halász Péter, a Honismeret c. folyóirat szerkesztője úgy látta, hogy a szakintézeti és a közművelődési pártfogás egyik jótékony hatása éppen abban van, hogy képessé tette a mozgalmat arra, hogy elkerülje a dilettantizmus és az öncélúság, a provincializmus veszélyét (Halász Péter: Visszapillantás, Honismereti mozgalmunk eddigi útja, Olvasó Nép, 1982 Ősz, 90-98.O.). Ezt a megállapítást nagyon fontosnak tartom. Nem is igen szorul magyarázatra. Teljesen világos, hogy itt egyfelől közvetlenül politikacentrikus és politikaközömbös feladatokkal bővült a honismereti tevékenység tematikája. A természet- és környezetvédelem stb. ugyanis csak az éledező zöld-mozgalmak számára nem volt politikaközömbös akkor. Az a felfoságunk volt akkor és most is, hogy a honismereti mozgalomban ezzel 14