Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

ADATTÁR - Kuntár Lajos: A kéményseprőipar szombathelyi múltjából

vonatkozó valamennyi rendeletet az 1935-ben kiadott Kódex tartalmazta. Kötelezővé tette a kéményszámnak megfelelő alkalmazott tartását és megállapította a kéményseprőknek fizetendő bért. Az ipar gyakorlásának "bibliája" 1949-ig maradt hatályban. Ebben az évben adta a Magyar Köztársaság kormánya a 4047/1949/108.sz. rendeletét, amely az ipart a belügyminisztérium felügyelete alá helyezte, gyakorlásának jogát pedig a megyénként felállított vállalatokra ruházta. Az államosítás fontos állomása az ipar történetének. A kéményseprő vállalatok élére általában fiatal és szakképzett vezetők kerültek. A gyors egymásutánban kiadott rendeletek és a megkötött kollektív szerződések meghatározták a dolgozók jogait és kötelességeit. A kéményseprők igyekeztek minél jobban megfelelni legfőbb hivatásuknak: a közönség szolgálatának. Az ipar alakulása Vas megyében Megyénkben az első mesterjogot Lorenzetti Domonkos kőszegi kéményseprő kapta 1748-ban.

4 A jog az egész megyére vonatkozott. így a császárnői kegy óriási bevételhez juttatta az olasz családot. A kerület nagyságából adódó feladatokkal Lorenzetti nem tudott megbirkózni. így 1766-ban az eredeti jogosítvány egy részéből Szombathely székhellyel új kerületet alakított ki fiának. Lorenzetti Péter élve a reáljogra vonatkozó lehetőséggel, 1773-ban eladta a szombathelyi üzletet Albertini Albertnek. Utóda örökség útján fia, Mátyás lett 1793-ban. Szombathely következő kéményseprő mestere Skényi János segédként vette meg 1821-ben Albertini Mátyástól a jogot. Minthogy a kerület számára is nagynak bizonyult, 1859-ben Körmend székhellyel leválasztotta a nyugati részt, s azt Imre nevű fiára ruházta. Az idők folyamán a kőszegi kerület is osztódott: 1819-ben Pinkafőn, 1846-ban pedig Rohoncon alakult újabb reáljogos kerület. Kőszegen a Lorenzettiek után Ftanzon Antal, Pretári Márton, Leixel Ker. János, Catomió Péter, Berschek János, Casperi Jakab birtokolta a kerületet. Magában a városban is történt kettéválás: 1824-ben Kern Antal állt a második kerület élén. Szombathelyen a Skényiek után Éder Domonkos birtokába került a mesterjog. Örökség útján jutott hozzá: Skényi-lány volt a felesége. Özvegységre jutva egy Brandstein-íánnyal kötött újabb házasságot. Az ebből a frigyből született fia 12 éves korában meghalt, miután a mester is elhagyta az árnyékvilágot, a kerület özvegye, született Brandstein Mária tulajdonába került. Ő másodszorra Hussy Károly felesége lett. Mivel gyermektelen maradt, halála előtt megosztotta a kerületét és azokat rokonaira hagyta végrendeletileg. Az 1906-ban kelt végrendelete szerint a városi kerületnek unokahúga fia, Hunyady Károly, a járás községeiből alakítottnak pedig unokaöccse, Brandstein István lett a tulajdonosa. Hunyady Károly elesett az I. világháborúban, a reáljog két fiára Nándorra és Józsefre szállt. Ők Hunyady Fivérek néven folytatták az ipart egészen 1949-ig. A járási kerület Brandstein István halála után lányaié: Erzsébeté és Margité lett, akik aztán 1948-ban eladták azt Cvitkovics Lajos segédnek. Szombathely nagyarányú fejlődése megsokszorozta a kémények számát, így a hatóságok további kerületeket alkottak. A második kerület jogát Rúzsa Zsigmond kapta. Halála után özvegye folytatta az ipart. 1938-ban létrehozták a harmadik kerületet, ennek tulajdonosa Török János, majd 1942-től Papp József lett. A negyedik kerületet Bollinger György kapta. Az államosításkor özvegye gyakorolta a mesteri jogot. 140