Vasi honismereti és helytörténeti közlemények 1990. (Szombathely, 1990)

ADATTÁR - Kovács Jenő: A gázgyártás kezdeti évei Szombathelyen

békeidő - jellemzésére sorolom fel. Minthogy az alábbi adatok is a maguk korára jellemzőek.

16 A háborús nehézségek a gázgyártásban is egyre jobban mutatkoztak. Akadozott a szénszállítás, így a gázgyártás is. S korlátozni kellett a fogyasztást, 1918 novemberi újság szerint a korlátozást bejelentő felhívás így hangzott: "A tűzhelyek, rezsók és gázsütők csak reggel 7-9-ig használhatók. Gázfürdőkályhák és autógejzerek csak hétfőn használhatók. Gázkályhát csak abban a lakásban szabad használni, ahol más tűzelőeszköz nines."

17 Ez a korlátozás lassankint "ninccsé" változott, mert szénhiány következtében a gázgyár beszüntette működését. Az utcai gázvilágítás helyett néhány lámpaoszlopra villanykörtéket szereltek fel ugyanúgy, mint a magánháztartásokban. Ilyen körülmények között került a gyár 1922 jan. 1-vel városi kezelésbe. Az 1922-23 évet a berendezések és a hálózat javításával töltötték el és a termelés csak kisebb méretű volt. Az üzem az első évet 2.696.147 korona veszteséggel zárta. 1923-24-ben új kemencéket építettek és ez fellendítette a termelést, amely megmutatkozott abban, hogy 1924 év végén nyereséggel zárt a gyár. A termelés a háború előtti 366.000 m

3-ről 640.000 m-re emelkedett.

18 A fentiekben részleteket adtam a szombathelyi gázgyártás első 50 évéről. A második korszak, amikor a város közüzemeként működött a gázgyár 1945 áprilisáig tartott. Ez alatt a 23 év alatt a gázgyártás zavartalanul működött, és a gyártott gáz mennyisége s a fogyasztók száma egyenletesen növekedett. 1930-ban hazánkban 7, 1937-ben pedig 12 gázgyár üzemelt. A termelt gáz mennyiségét tekintve a szombathelyi a hetedik helyen állt évi 640.000 m

3 teljesítménnyel

19 Az idők folyamán a villanyvilágítás elterjedésével a gáz felhasználás profilja is megváltozott. Amíg 1910-ben a gyártott gáz 80 %-át világításra (36.5 % köz- és 43.5 % magán célokra) használták és csak 20 % jutott főzés, fűtés és egyéb célokra. Addig 1937-ben az országban gyártott gáznak csak 11.2 %-át használták fel közvilágítás céljaira. A magánháztartásokban ekkor már megszűnt a gázvilágítás. A többi gáznak 58.5 %-át háztartási, 18.9 %-át ipari célokra használták, 6.1 %-át a közintézmények, 5.3 %-át pedig a gázgyár saját céljaira használta fel. Ez utóbbi felhasználás tartalmazta a hálózati veszteséget is. A város a háborús években is fejlesztette a gyárat a lakossági igényeknek megfelelően és az igényeket ki is elégítette. Azonban 1945. márc. 4.-én a várost ért bombatámadás következtében a gázgyár oly súlyosan megsérült, hogy a gáz előállítását szüneteltetni kellett. A további időszak ismertetése már nem tartozik jelen írásom témájához. Befejezésül azonban az utcai közvilágítás utolsó idejéről szólok röviden. 1945-ben az utcákon még 270 gázlámpa égett, de a bombázás után csak 150-et lehetett használhatóvá tenni. Ez a 150 db gázláng 20 év alatt szintén kialudt. Legtovább az Alkotmány, a Lenin és a Vörösmarty utcákban pislogott. Természetesen nekünk, akik még láttuk a lámpagyúj tógátokat először hiányoztak ők is a gázlámpák is. Akik azóta nőttek fel nem ismerik a városnak ezt a színfoltját. Most már mi is meg szoktuk a villanyt, a neont. Hiába az utcákon a villany legyőzte a gázt. De azért a "gáz-múlf-ból mégis életrekeltettek egy lámpát, amely ma is ott áll árván (néha még világít is) az Alkotmány utcában Szily püspök szobra közelében. Ha nem is ez az oszlop, hanem valamely más elődje ihlette meg az akkor 16 éves reáliskolai diákot, 136